A termeszvárakban egy központi, nagy kémény és számos kisebb, oldalsó csatorna található. A központi kémény felfelé vezeti a váron belül keletkező hőt. A légcsatornák, amelyek a várak külső falain futnak, a reggeli és esti órákban lehűlnek, amikor a külvilág hőmérséklete alacsonyabb. Ez lehűti a belső levegőt, ami lehúzódik a várak alsó részeibe. Ahogy a hideg levegő a vár aljába kerül, a melegebb levegő felszáll a központi kéményen, ezzel folyamatos légáramlást hozva létre. És a szél is segíti a szellőzést, mivel friss levegőt juttat a rendszerbe. A termeszek ezen felül az újrahasznosítás mesterei is. Az építkezéshez a saját ürüléküket használják, amit nyállal keverve egy nagyon strapabíró anyagot hoznak létre.
Ez az épület a hagyományos irodaházakhoz képest töredékére csökkentette a légkondicionálásra fordított energia mennyiségét. A termeszek tehát megmutatták a módját, hogyan lehet olyan épületeket készíteni, amelyek kevesebb energiabefektetést igényelnek és kímélik a környezetet.
A világ legkecsesebb vonata
A Shinkansen nem csupán egy közlekedési eszköz, hanem egy mérnöki csoda, a japán precizitás, innováció, valamint az esztétika tökéletes szimbóluma. A golyóvonatként is ismert szerkezet 1964-ben kezdte pályafutását. Az első vonal Tokió és Oszaka között közlekedett azzal a céllal, hogy gyorsan és hatékonyan összekapcsolja Japán sűrűn lakott városait. Kezdetben 210 km/h sebességgel a világ leggyorsabb vonata volt, és azóta is folyamatosan fejlődik, a legújabb modellek képesek már akár 320 km/h-sebességgel is száguldani.
A mérnököknek ugyanis fejtörést okozott, hogyan küszöböljék ki a hírhedt alagútrobbanás jelenségét. Ez egy hangos, dörgő, dübörgő hanghatás, ami akkor keletkezik, amikor a nagy sebességgel haladó vonat beér egy alagútba. A vonat előtt feltorlódó levegő sűrűsége ilyenkor hirtelen megnőtt és a nyomáshullámok az alagút végén nagy erejű robbanásszerű hangként távoztak. Ez a rémes zaj komoly kellemetlenséget okozott az alagutak közelében élő lakosok számára. A problémát Eiji Nakatsu mérnök oldotta meg, aki szenvedélyes madárfotós és madármegfigyelő is volt egyben. Így hobbija éppen kapóra jött, ihletforrásként szolgált és elnavigálta a megoldáshoz. Amikor látta, hogy a jégmadár szinte hangtalanul, minimális fröccsenéssel merül a vízbe, mert csőrének alakja lehetővé teszi a víz áramvonalas áthelyezését, arra gondolt, ez a dolog működhetne a vonatok esetében is. Ezután a vonatok orrát ezen a csőralakon alapuló aerodinamikai formára tervezte át. Ez aztán az igazi innovációs hozzáállás. Elgondolása bevált, a vonat „csőre” azóta egyenletesen szorítja ki maga előtt a levegőt, ami megszünteti a hirtelen nyomásnövekedést és ezzel a robajlás is elmarad.
A Shinkansen továbbfejlesztése során tudtukon kívül más állatok is szolgáltak inspirációval. Az áramgyűjtő zajának csökkentésénél is éppen egy madár „találmányát” használták. Köztudott, hogy a baglyok szinte hangtalanul tudnak repülni, ami a tollazatuk különleges szerkezetének köszönhető.
Az újratervezett áramgyűjtő a bagoly tollazatának mintázatát utánozva sokkal csendesebb lett, mint elődje. Sőt az aerodinamika további finomításához a pingvinek is hozzáadták saját fejlesztésüket. A pingvinek teste rendkívül áramvonalas, ami lehetővé teszi, hogy gyorsan és energiatakarékosan mozogjanak a vízben.
Fantasztikus ötletekhez juthatunk, ha megfigyeljük a természetben már létező, igen jól működő dolgokat. Hatékonyabban építkezhetünk, energiatakarékosabban és csendesebben utazhatunk, környezetbarátabb módon érhetünk el hűsebb, élhetőbb belső tereket. Mindezek, és az ezekhez hasonló természet által inspirált találmányok segíthetnek nekünk abban, hogy harmonikusabb legyen a kapcsolatunk a természettel, hogy kevesebb nyersanyagot vegyünk el, több élőhely maradjon a vadállatoknak, tisztább legyen a talaj, a levegő és a víz.
