Miért nem szabad kiirtani az árvaszúnyogokat?
Az árvaszúnyogok nem csípnek, nem terjesztenek betegségeket – zavaróak lehetnek ugyan, de biológiai szempontból kulcsfontosságú szereplők a Balaton ökológiai rendszerében:
1. A tápláléklánc alapjai
Az árvaszúnyog-lárvák a vízfenék üledékében élnek és szerves törmeléket, algát fogyasztanak. Ezzel tisztítják az iszapot, és szellőztetik is azt. Ugyanakkor több mint 30 halfaj ivadékai, vízi madarak, fecskék és denevérek is táplálkoznak velük. Tömeges megjelenésük tehát életmentő szerepet játszik a fiatal halállomány megerősödésében.
2. Tápanyagszabályozók
A kifejlett példányok kikeléskor jelentős mennyiségű foszfort és nitrogént vonnak ki a vízből. A BLKI számításai szerint egy ilyen rajzás akár több tonna (!) tápanyagot is kiemelhet a vízből a levegőbe. Ez hosszú távon csökkenti az eutrofizációt, azaz a túlzott algásodást.
3. Ökológiai indikátorok
Az árvaszúnyog-lárvák mennyisége és fajösszetétele érzékenyen reagál a vízminőség változásaira. A mostani erős jelenlétük azt jelzi, hogy a tóban ismét növekszik a belső tápanyagterhelés, ami hosszabb távon vízminőségi problémákhoz is vezethet. Vagyis nem ők a baj forrásai, hanem jelzői.
Mit tehetünk az árvaszúnyog rajzás elviselése érdekében?
Ne bántsuk, ne fújjuk, ne permetezzük őket!
Az esti órákban kerüljük a fényes felületeket, part menti lámpákat.
Támogassuk a kutatást és a vízminőségvédelmet – hiszen az árvaszúnyogok jelenléte nem ok, hanem tünet.
Hasonló cikkek a témában:
