Mely időszakban alakult ki a legtöbb magyar fajta, és mi a helyzet a nemzetközi szinten is elismert magyar fajtákkal?

– A Magyarországon elismert fajtáink nagyobb része európai elismertetéssel bír. Van néhány olyan fajtánk is, melyek nem jutottak el idáig, ilyen például a bajai keringő, vagy a magyar csirkegalamb.

A fajta megjelenésének én azt tekintem, amikor az adott fajta nevén először leírták, valamilyen szakirodalomban megemlítették. Az első ilyen leírások az 1800-as évekhez köthetők. Gustav Prütz német szakíró könyvében jelentek meg először magyar fajtákról is leírások, ami miatt neki sokat köszönhetünk. Említést tett a magyar fehérfejű szarkarajzú bukóról és a pesti gólyás keringőről.

Előbbi egy fajtacsoportot fedett le, ebből jöttek létre aztán a legismertebb hazai galambfajtáink, ilyen a komáromi bukó, székesfehérvári bukó, szegedi magasszálló keringő, kőrösi keringő, azaz a szíves rajzú változatok. A pesti gólyás keringő pedig alapját adta a későbbi budapesti magasröptű keringőnek és a budapesti rövidcsőrű galambnak is.

Egy fajta kialakulása hosszú évtizedek, sokszor évszázadok kérdése volt, és adott területen meglévő galambok tudatos vagy véletlen szelektálásából alakultak ki. Vác, Győr, Székesfehérvár, Komárom mind szerepelnek galambfajták nevében. Hogy az adott területeken mi tetszett az embereknek, az a közösség ízlése volt. Arra szelektáltak, ami a fajták kialakulását segítette.

Egyiknél tetszett, hogy ejtett (lógós) a szárnya, másiknál éppen hogy emelt a szárnya, volt, ahol a rövidebb csőrűeket, vagy épp a hosszabb csőrűeket favorizálták, szedték ki a csoportból és tenyésztették tovább, erre a tulajdonságra helyezve a hangsúlyt. A magyar galambfajták kialakulása főleg a kereskedelmi és sószállító útvonalak környékén történtek.

Melyek a legújabb és a legrégebbi magyar galambfajtáink?

– Mindössze néhány olyan hazai fajtánk van, melyeknél név szerint ismerjük a kitenyésztőjüket, a többinél az adott terület galambász társadalma tekinthetők a kitenyésztőknek, mindamellett, hogy kellett egy-két prominens személy, akik felkarolták a fajtát.

A magyar autosex tyúkgalambot 1965–1975 között tudatos keresztezéssel Forgács József alkotta meg. A nagy testű szováti kék fajtát pedig Hajdószováton Dr. Besenyei István hozta létre a posta, a strasszer és a king tudatos kombinatív keresztezésével. A péteri keringő talán az egyik legújabb fajta.

A legrégebbiek közül meg kell említeni a komáromi bukót, a szegedi magasszálló keringőt, aztán jöttek ezekből olyan változatok, amelyeket csak később említenek a szakirodalomban.

Bécs a birodalom idején egy galambközpont volt, sok fajta viseli a város nevét emiatt. Bécs, Pozsony és Budapest akkor intenzív kereskedelmi életet élt, így e területek galambjai is keveredtek, így alakultak ki újabb változatok. Említettem a pesti gólyás keringőt, ehhez hozzákerültek a bécsi változatok.

Az 1900-as évek elején egy intenzív fajtakialakítási időszaka volt a galambtenyésztésnek, akkor jöttek létre a budapesti galambfajták: budapesti magasröptű keringő, budapesti bíbic keringő, budapesti magasröptű csapos keringő, budapesti tükrös keringő (majd később Kellner Lajos által a fésűs változat is), majd az 1940-es években pedig a csepeli magasröptű hófehér keringőt is említik.

Napjainkban vannak új magyar fajtajelöltek? A magyar fajták közül vannak veszélyeztetettek?

– A galambászat folyamatosan változik, így napjainkban is. A galamb az egyik legváltozatosabb állatfaj, amiből ki lehet hozni sok formát, alakot, színt és tollváltozatot. Ilyen az előbb említett szovátai kék galambfajtánk is. Próbálkozások is vannak: nyíregyházi pergő és a nyíregyházi díszgalamb néven is, ezek a kezdeményezések elültek, nem tudom, mi lesz a végeredménye elismerésüknek.