0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2025. augusztus 28.

Patanyomon VII.rész: Hucul

Meglehetősen rövid azon fajták listája hazánkban, amik nem küzdenek napjainkban keresleti gondokkal. A magyar lovak értékesítési volumenben, illetve árban hátrányban vannak a piacot jelenleg uraló nyugat-európaiakkal szemben. De vannak kivételek!

Küllemi tulajdonságok

A  tenderd modern-kori hucul feje arányos, burkolt, háta széles és jellegzetesen szíjalt, mellkasa dongás: ’nagy földet takar, 2 lábak közt simán elfér az ember kalapja’. Lábai rövidek, izmosak, patái kemények, legtöbbször nem igényelnek patkolást.

Marmagassága 131-150 centiméter – ezért póni helyett sokszor kislónak nevezik – de magas takarmányhasznosító képessége miatt képes túlnőni és hízásra, zsírosodásra is hajlamos.

Fotó: Gerencsér Vivien és Hroby Luna a Szemenyei Lovas Napokon | Forrás: Katona Zsuzsanna

Ennek oka az évszázadokkal ezelőtti tartástechnológiában keresendő: fönt a hegyekben vagy azzal a minimálissal kellet túlélnie, teljesítenie, amit kapott – télen gyakran fenyőágakat dobtak az etetőkbe – vagy azzal, amit talált. A változatos, magas tápértékű növényekben dúskáló, magyar legelők – kiegészítő tömegtakarmánnyal – tökéletesen ellátják, nincsen szüksége szemesre. Mély, alapos ló: övmérete ideális esetben 35-40 centivel meghaladja a magasságát. Színben a jegy nélküli pej, sötét pej, fekete és fakó preferált; a tarka és a sárga – bár az alapító kancák nagy része az volt – nem kedvelt a tenyésztésben. Gondozása különösebb odafigyelést nem igényel. Ellenálló, jó szervezeti szilárdságú, hosszú élettartamú fajta, ritkán vannak egészségügyi – például emésztőrendszeri – problémái; teljesen alkalmas természetes – rideg – tartásra egész évben.

A Gyűrűsi Ménes

A gidránokkal és Shagya arabokkal is foglalkozó Gyűrűsi Ménes huszonöt esztendeje foglalkozik huculokkal. Vörös József tulajdonos filozófiája, hogy eredményes tenyésztést csak úgy lehet végezni, ha az ember mélyrehatóan megismerkedik az adott fajta történetével, s ezen elve mellett a kisló esetében is kitartott. Miután gyermekei részére hazavitte az első kettőt Romániából – ahová rendszeresen jár lovakat vásárolni – elkezdte beleásni magát a múlt eseményeibe.

Neves szakemberek segítségével számtalan feljegyzést, háborús archívumot átnézett, feltérképezve, melyik kancacsalád leszármazottjaiból van kevés, vagyis hol van szükség arra, hogy célirányosan több csikó szülessen és maradjon a tenyésztésben.

A dokumentációkból kiderült, hogy a 2-es Lucina; a 3-as Tatarca és a 17-es Aglaia vérvonalak szorulnak támogatásra. Jelenleg körülbelül hatvan hucul él a több, mint száz hektáros birtokán, amibe beletartoznak a csikók, a nyugdíjazott és a lovasiskolában dolgozó egyedek, illetve természetesen a tenyészállatok. Kereskedelmi tevékenysége jelentős, éves szinten 150-200 ló fordul meg a kezei alatt, amiket a saját tenyészete mellett importból szerez be.

Fotó: Léhárt Vandaés Goral XXII-5 Liliom Gyűrűsön | Forrás: Rofrits József

A 2010-es elején markáns növekedést lehetett tapasztalni a huculok iránti igényt illetően az országban. Mi állhat a nagy érdeklődés hátterében?

(Varga-Kovács Emese) A lovagolhatóság. Gyerekek, idősek, kezdők is éppen annyira könnyen elboldogulnak velük nyereg alatt – a kisebb mozgástartománya végett –, mint földről és kocsiba fogva. Készségesen azt csinálják, amire kérik őket. Nem félnek semmitől, habitusuk nyugodt, inkább hajtósok, nem pörögnek túl: hosszabb pihenő után is jól ki lehet velük jönni, nem ragadnak el.

Megbízhatóak terepen és pályán egyaránt, nem riadnak meg hangoktól vagy ismeretlen tárgyaktól. Úgy szoktam fogalmazni, hogy a hucul természetesnek veszi a világot, nem akasztják meg apróságok.

Nagyon fontos ez nekünk, hiszen mi is sokkal nyugodtabban ültetjük fel rájuk a tanítványainkat, mivel nem kell attól tartanunk, hogy ha dudál egy autó, átszalad az ösvényen egy őz, vagy a pálya mellet felborul valami, akkor annak esés lesz a vége. Persze, tudnak olykor hevesebbek, játékosabbak lenni, de ez mindig kimerül egy-két bakolásban és sosem az a céljuk, hogy a földre küldjék a lovasukat.

Fotó: Katona Zsuzsanna
Forrás: Kistermelők Lapja

Szaklap, amelyben a cikk megjelent: