A gímszarvasbikák 120 nap alatt képesek akár 15-18 kilogrammos agancsot is felrakni, ez a természetben igazi szuper produktumnak tekinthető. Az agancsépítés és a -tisztítás, azaz a barka (agancson található vérerekkel átszőtt elhalt bőr) agancsról való ledörzsölése fák, bokrok segítségével, a két folyamat összesen 4-5 hónapig tart, hogy szeptemberre, a párzási időszakra fejlett, kész aganccsal várják bőgésben a bikák a vetélytársak érkezését.

Ahogy a szarvasbika öregszik, a kor előrehaladtával mind súlyosabb és többnyire nagyobb ágszámú agancsot rak fel. Majd a fejlődési csúcsot követően, kulminálás után az agancsproduktum hanyatlik, ilyenkor a bika visszarak, azaz ekkor már csak gyengébb minőségű, súlyú agancs építésére képes.

Szaporodásának legintenzívebb időszaka szeptemberre tehető, amit szarvasbőgésnek, esetleg rigyetésnek nevezünk. Ekkorra a középkorú, öreg bikák a letisztított, úgymond érett agancsot viselnek. A párzási időszakra a bikacsapatok feloszlanak, hogy felkeressék a teheneket, a tradicionális bőgőhelyeket (erdővel ölelt tisztás).

A bikák elkezdik mély, öblös hangjukat hallatni, jelezve hollétüket és hogy készen állnak a párzásra. A nőstényekért vívott összecsapásra csak ritkán kerül sor, főleg a jó kondícióban lévő bikák között zajlik a rituális harc. Az erősebb bika győz, övé a tehéncsapat, és háremében a folyató (ivarzó) tehénnel a borítás lehetősége, azaz maga az aktus. Ezek hárembikák nem igazán engednek a tarvadcsapat (nöstények) közelébe más, úgynevezett mellékbikákat. A tehenek őrzésével elfoglalt bikák szinte alig táplálkoznak, akár 30 százalékos testtömeg-csökkenést is elszenvedhetnek ez idő alatt.

A tehenek mintegy 235 nap vemhesség után májusban hozzák világra utódjukat. A borjú szőrösen, 8-11 kilogrammal jön világra, s néhány óra elteltével már képes követni anyját. A tehén naponta 5-6-szor szoptatja a borjút, ami kéthetes korától zöld táplálékot is fogyaszt.

Több kutatásból is kiderült, hogy a bikaborjaknál a genetika kis arányban játszik szerepet az agancsnagyság öröklésében, sokkal inkább a zavarás mértéke, a táplálék minősége és az állomány sűrűsége határozza meg a bikák agancsának alakulását.