A tüzek súlyosságát tovább fokozta egy ún. hidroklimatikus ostorcsapás (hydroclimate whiplash) nevű jelenség. A hirtelen aszály előtt Spanyolország rendkívül csapadékos tavaszt élt át áprilisban és májusban. Az esőzések gyors növényi növekedést idéztek elő, ám amikor nyáron beköszöntött a hirtelen aszály, ez a friss zöld növényzet gyorsan kiszáradt, és tökéletes éghető anyaggá vált.
A keletkezett tüzek elérték az úgynevezett hatodik generációs tűzesetek szintjét – ezek olyan intenzívek, hogy szinte lehetetlen őket ellenőrzés alatt tartani, és már saját időjárási rendszereket hoznak létre. A lángok hője hatalmas pirokumulusz felhőket hozott létre, amelyek kiszámíthatatlan szelet gerjesztettek. Egyes esetekben a tűz által kiváltott tornádókat is megfigyeltek a füsttel telített égbolton.
A hirtelen aszályok jövője a változó éghajlatban
A gyors kialakulású és intenzitású hirtelen aszályok egyre gyakoribbak a klímaváltozás és az emelkedő hőmérséklet következtében. A felmelegedés által okozott hőség és a csapadékeloszlás változása hajtja ezeket a tendenciákat.
Ezek során a talajnedvesség csökkenését nemcsak az alacsony csapadékmennyiség, hanem az extrém hőség által kiváltott nagy légköri párologtatási igény is okozza.
