Szerző: Dr. Mándoki Míra

Életmódjuk mellett az ellene való védekezés lehetőségeit is ismertetjük, hogy a baromfitartók minél hamarabb megszabadulhassanak ezektől a nem megfelelő higiéniai körülmények között sok esetben elforduló parazitafajoktól.

A madártetűatka (Dermanyssus gallinae), más néven vérszívó parazitikus baromfiatka komoly problémát jelenthet baromfiállományokban, különösen tojótyúkoknál. Ezek az atkák a pókszabásúak közé tartoznak (a felnőtteken 4 pár láb található), éjszaka szívnak vért a madarakon, nappal az épületek és a tartástechnológiai elemek (ülőrudak, tojófészkek) repedéseibe húzódnak vissza. Az ellenük való védekezést nehezíti, hogy akár 9 hónapig is életképesek táplálkozás nélkül, illetve gyorsan szaporodnak. Meleg és párás környezetben akár 7 nap alatt új nemzedék jelenhet meg.

Vérszívásuk következtében a baromfiállományban nyugtalanságot, vakaródzást, vérszegénységet, tollvesztést és csökkent tojástermelést figyelhetünk meg tünetként.

A tolltetvek rovarok, tehát a fejük mindig szélesebb, mint a tor első szelvénye, erős rágó szájszervük és 3 pár lábuk van. A Mallophaga rágótetvek teste fej, tor, potroh testtájakra osztódik. Nem vérszívó rovarok, hanem a tollalapból és a bőr hámszövetéből táplálkoznak. Repülésre nem képesek, nagyobb távolságokat csak foretikus úton (potyautasként) tesznek meg. Szoros gazda–parazita kapcsolattal rendelkező ízeltlábúak, amelyek a tollak tövére vagy a tollszárra teszik petéiket, amelyeket serkéknek nevezünk. Az ezekből kikelő kis tetvek (nimfák) ugyanazt a táplálékforrást hasznosítják, mint a kifejlett egyedek. Nagyon gyorsan szaporodnak, 5-7 nap alatt új nemzedék jelenik meg.

A tolltetű a baromfifajok egyik leggyakoribb külső élősködője, amely komoly tollvesztést, bőrirritációt, viszketést, vedlési problémákat, gyengeséget és termeléscsökkenést okozhat. Kártételük a tollak rágásával, a bőr keratinjának és – egyes fajok esetében – alvadt vérnek fogyasztásával, akár zoonotikus kórokozók továbbításában nyilvánul meg. A probléma általában krónikusan jelentkezik, különösen zsúfolt vagy rossz higiéniai viszonyok között. Leggyakrabban a nyak, kloáka, szárnytő környékén fordulnak elő.

Mivel a madártetűatkák vért szívva fejtik ki káros hatásukat, rendszerint nagyszámú parazitával kell számolni, így egyszerű a diagnózis. De az elhullott baromfiegyedekben látható vérfogyottság (anémia) is felismerhetővé teszi kártételüket. A madártetűatka esetében az új egyed tollazatában, vagy például eszközök repedéseiben megbújva kerülhetnek egyik helyről a másikra a paraziták (pl. tojatóládák). Ezért az új egyedek átvizsgálása és az új eszközök alapos fertőtlenítése is fontos eszköze a madártetűatka-fertőzés megelőzésének/megfékezésének. Szükség esetén megfelelő antiparazitikumokkal kezeljük.