A cél az volt, hogy visszatartó erejű szankciók és világos jogi keretek biztosítsák: az állatokkal való bánásmód minden szinten megfeleljen a társadalmi és szakmai elvárásoknak.
Hatások a haszonállattartókra
Bár a közvélemény elsősorban a kedvtelésből tartott állatok védelmével kapcsolja össze a törvényt, a változások a haszonállatokat érintő szabályozásban is éreztetik hatásukat.
Az új keret szigorúbb elvárásokat fogalmaz meg a gazdálkodókkal szemben:
- Tartási körülmények ellenőrzése: a hatóságok fokozottan vizsgálják, hogy az állatok elegendő élettérrel, pihenőhellyel és megfelelő takarmányozással rendelkeznek. Ez a szarvasmarha-, sertés- és baromfitartásban is komoly kihívást jelenthet.
- Állatjóléti auditok és képzések: a telepek vezetőinek és dolgozóinak rendszeresen részt kell venniük állatvédelmi oktatásokon. Az előírás a kisebb gazdaságokra is kiterjed, így minden állattartónak naprakész tudással kell rendelkeznie.
- Szankciók a mulasztásokért: a jövőben nemcsak az egyértelmű bántalmazás, hanem az elhanyagolás, a nem megfelelő higiénia vagy az elégtelen állattartási környezet is bírsággal, illetve állattartástól való eltiltással járhat.
Kényszer vagy lehetőség?
Az állattartók részéről sokszor hangzik el, hogy a szigorítások rövid távon többletköltséget és adminisztrációt jelentenek. Valóban, egy új, állatbarátabb istálló vagy fejőház kialakítása milliós nagyságrendű beruházás lehet, amely főként a kisebb gazdaságokat terheli meg.
Ugyanakkor a változások hosszabb távon versenyelőnyt is hozhatnak. A fogyasztók és a kiskereskedelmi láncok egyre inkább előnyben részesítik az állatjóléti szempontból megfelelő körülmények között előállított termékeket. Azok a gazdák, akik időben lépnek és korszerűsítik telepeiket, nemcsak a jogszabályoknak fognak megfelelni, hanem a piacon is előnyösebb helyzetbe kerülhetnek.
Hőkamerás drónok a szántóföld felett – az őzgidák megmentése
