Legelőször is tisztázandó: a lakott terület nem része a vadászterületnek, magyarán nem tartozik a Vadgazdálkodási törvény hatálya alá, így ott vadászat nem folytatható. Hatósági felkérés esetén azonban a vadász jogszabályi keretek között segédkezhet a vad belterületen történő elejtésében, de nem kötelezettsége! Jogszabály ugyanis erről nem rendelkezik. Ilyen esetekben mégis a vadász képes a leghatékonyabban eljárni: ismeri a vad viselkedését, lőtudással, gyakorlattal, az elejtéshez alkalmas fegyverrel rendelkezik. A jogszabály szerint belterületi elejtésre közegészségügyi, illetve közbiztonsági okból, valamint a köz- és magántulajdon súlyos károsodástól való megóvása érdekében kerülhet sor.
Tehát a belterületi vadelejtés célja kizárólag a károk, esetleges veszély megelőzése a lakosság érdekében. Ilyen jellegű tevékenységhez a területileg illetékes rendőrkapitányságtól kell engedélyt kérni. A benyújtott kérelemben meg kell jelölni az elejtést irányító és/vagy abban résztvevő személy adatait (beleértve a fegyvertartási engedélye számát), az elejtés helyét, idejét, illetve a biztonsági intézkedéseket, a lakosság tájékoztatásának módját. Településre történő rendszeres vadbejárás esetén a rendőrség nagyobb területre és hosszabb időre ad engedélyt, ezzel lehetőséget adva az állat befogására is, ami viszont sok esetben nem jár sikerrel.
Heltai Miklós, a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem (MATE) Vadgazdálkodási és Természetvédelmi Intézetének igazgatója egy korábbi interjúja során elmondta, téves elképzelés, hogy a vaddisznókat az ember szorította ki élőhelyükről, és ezért kénytelenek a városban élni. Ezzel az elgondolással ugyanis az a probléma, ha az ember zavar egy állatot, akkor az állat kerülni fogja a közelségét, nem pedig olyan helyre költözni, ahol még több ember van. A MATE kutatói a vizsgálataik során már bebizonyították, hogy a városhoz kötődő vaddisznók genetikailag adaptálódtak a városi léthez. A vizsgálati eredmények szerint a városi vaddisznóknak eltér a 18-as kromoszómájuk a nem városhoz kötődő vaddisznóétól. Ez azért is érdekes, mert ez a kromoszóma felelős a stressztűrésért és az alvásért – a megváltozott kromoszóma tehát pont a városi élethez való alkalmazkodást segíti.
A vaddisznó hamar fölmérte azt, hogy a települések belterületén tulajdonképpen semmiféle veszély nem fenyegeti. Élelmét és búvóhelyét megtalálja, az ember által okozott minimális zavarást megtűri. De az, hogy a vaddisznó megjelent a belterületen, az nem feltétlenül csak annak az oka, hogy az egyedszáma megnőtt, hanem, hogy már felnövekedett egy olyan generáció, amely természetesnek tartja a belterületi élőhelyet, mondhatni azt is, hogy némileg domesztikálódott.
