A napraforgó kelési szakaszában könnyedén felismerhető a vadkár. Ha hiányzik a kelő növény sziklevele, akkor egyértelműen vadkárral van dolgunk. Ekkor a nagyvad (főleg őz, szarvas) mellett elsősorban a mezei nyúlra gyanakodhatunk. Újabb gondot szül, ha nagy foltokban pusztították ki a kultúrnövényt, mert az teret enged a gyomok felszaporodásának.
Nem vadászható faj, mégis érdemes megosztani néhány gondolatot a hörcsög károkozásáról, ami akár egy teljes táblát is érinthet. A rágcsálóhoz köthető kárkép egyértelmű: a hörcsöglyuk körül egyre növekvő körben rágják le a napraforgót a kelést követő időszakban.
Örvös galamb a napraforgó táblában
A tavaszi vetések időszakában, valamint a kaszatok érése idején gyakran szembesülünk az örvös galamb és a balkáni gerle kártételével. A két vadfaj augusztus 15. és január 31. között vadászható. A két madárfaj vadászati idénye lehetőséget adhat arra, hogy hogy a vadászatra jogosult riasztással egybekötött vadászattal hozzájáruljon a beérett termés megvédéséhez. A tavaszi időszakban marad a riasztás, legfeljebb a vadászati hatóság külön engedélyével lehet a fajt gyéríteni. A riasztás az egyik módja a hirtelen nagy robajt keltő karbidágyú (gázágyú), amit egyfelől körültekintően kell alkalmazni, különösen lakott terület környékén, másfelől a madarak egy idő után megszokják az ágyú hangját, és nem riadnak meg tőle. A gázágyú nyilvánvalóan a környéken élő más állatfajokat is zavarhatja, ahogyan egyes tevékenységeket, például a vadászati tevékenység gyakorlását is. Erre tekintettel a nem kellően körültekintő gazda a természetvédelmi hatóság vagy a vadászati hatóság fellépésére számíthat. A gázágyú alkalmazását ezért előzetesen egyeztetni kell az érintettekkel, elsősorban a vadászatra jogosulttal, védett állatok előfordulása esetén pedig a helyi nemzeti park igazgatóságával vagy a természetvédelmi hatósággal.
Folyamatos védekezés
Az egységes vadkárfelmérési útmutató szerint vadkárnak minősül nagyvadfajaink mezőgazdaságban és az erdőgazdálkodásban, apróvadfajok közül pedig a mezei nyúl és a fácán által a szőlőben, a gyümölcsösben, a szántóföldön, az erdősítésben, valamint a csemetekertben való károkozásának 10 százalékot meghaladó része. Ez a tizedrész a természetes önfenntartási érték, amit tűrni kell. Ezek alapján tehát az örvös galamb és a balkáni gerle bár vadfaj, kártétele mégsem számít vadkárnak, így a kárigények érvényesítésére a Polgári Törvénykönyv vadászható állat által okozott károkra vonatkozó szabályai vonatkoznak – ebben az esetben a vadászatra jogosultnak meg kell térítenie a kárt a földhasználó részére. Az útmutató jó kiindulópont lehet, azonban megfelelő kommunikációval hatékonnyá lehet tenni a kármegelőzést. A kár észlelése esetén közösen kell meghatároznia a két félnek a kármegelőzését segítő feladatokat, mielőtt még kárszakértő bevonására, esetleg pereskedésre kerülne sor.
Ha összességében nézzük, akkor az elvetett magot, a kelő növényt és az érésben lévő kaszatot egyaránt védeni kell a károsítóktól. A magvetéskor varjak, fácánok, gerlék, a keléskor mezei nyúl, őz, „sárgába forduláskor” a szarvas okoz gondot taposásával és rágásával, érés idején pedig elsősorban az örvös galamb és a balkáni gerle kártétele a legjelentősebb. Folyamatos védekezésre van tehát szükség, ez pedig nem valósítható meg gazdálkodó–vadászatra jogosult együttműködése nélkül.
