A makroelemekből (nitrogén, foszfor, kálium, kalcium, oxigén, szén) nagy mennyiségre, a mikroelemekből (vas, mangán, réz, cink, molibdén, bór, kobalt, nátrium) kis mennyiségre van szüksége.
A szőlő csak akkor fejlődik megfelelően, ha elegendő mennyiségű tápanyag áll rendelkezésére. A tápelemek eltérően hatnak a szőlő vízigényére és szárazságtűrésére is, ezen túlmenően a harmonikus tápanyagellátás növényvédelmi szempontból és a jó borminőség szempontjából is kívánatos.
A szilícium fontos szerepet játszik számos növényfaj egészséges fejlődésében
A szőlő célzott tápanyag-utánpótlásának alapja és elengedhetetlen előfeltétele a talaj- és levélanalízis, hogy megállapítsuk a felsorolt tápelemek mennyiségeit. De van még egy olyan elem, amely a talajban a második leggyakoribb, és a növények fő ásványi alkotóeleme, azonban nem tekinthető a növekedésükhöz elengedhetetlennek, ez pedig a szilícium. Az utóbbi évtizedek kutatásai rávilágítottak, hogy a szilícium (Si) fontos szerepet játszik számos növényfaj – köztük a szőlő – egészséges fejlődésében, betegségekkel szembeni ellenállásában és a környezeti stresszhatások enyhítésében.
Széles körben ismert, hogy jótékony hatású elem lehet a növények növekedéséhez, korlátozva a biotikus és abiotikus stresszhatásokat, enyhítve a növénybetegségek következményeit, a fémtoxicitásokat, a só- és aszálystresszt, vagy a mikrotápanyag-hiányokat. Továbbá a szilícium az egyetlen olyan ásványi tápanyag, amelynek túlzott felszívódás esetén sincs káros hatása. Felhasználása elsősorban a biodinamikus szőlőtermesztéshez kapcsolódik, ugyanis az egyik készítmény, az 501-es preparátum fő összetevője a szilícium-dioxid.
Aktiválja a növény immunrendszerét
A felvett szilícium a sejtfalakban raktározódik, ahol szilícium-dioxid (SiO2) formájában erősíti a sejtszerkezetet, és növeli a szövetek mechanikai ellenállását, elsősorban a levelekben, a hajtásokban és a bogyók héjában. A szilícium szerepet játszik a növény védekezőmechanizmusainak serkentésében. Erősíti a sejtfalakat, így a kórokozók nehezebben hatolnak be a növényi szövetekbe.
Emellett aktiválja a növény saját immunrendszerét, valamint javítja a vízháztartást azáltal, hogy csökkenti a párologtatást és növeli a gyökérrendszer működésének hatékonyságát. Emellett enyhíti a magas só- és fémiontartalmú talajok okozta stresszhatásokat, és segíti a fotoszintézist. A szilícium szerepe a növénybiológiában a többszörös stresszhatások, köztük a biotikus és abiotikus stresszhatások csökkentése. Ismert arról is, hogy növeli a növények szárazságtűrő képességét azáltal, hogy fenntartja a növény vízháztartását, a levelek turgorát és a farész edénynyalábjainak szerkezetét magas párologtatási ráta mellett is.
Szőlőültetvényben a szilícium pótlása történhet szilíciumtartalmú talajjavító anyagokkal, folyékony vagy szilárd lombtrágyákkal, esetleg szilíciumtartalmú biostimulátorokkal. Ezek alkalmazása különösen javasolt ott, ahol a talaj szilíciumtartalma alacsony, vagy ahol a szőlőt gyakori, intenzív stressz éri.
