Reggel nyolc óra előtt nem sokkal megérkezik Kammermann Péter is, a nem mindennapi tréning vezetője.  Elkezdődik egy különleges gyakorlat, amely keretében vadkacsát, szarvaslábat vagy éppen nyulat keresnek meg és adják át gazdáiknak a munkára kész ebek.

„Ez nem csak a kutyák vadászati alkalmassági vizsgájára való felkészítésről szól, annál sokkal több. Abban segítek, hogy a gazdák jól kommunikáljanak kutyáikkal és sikerüljön hatékonyan együtt dolgozniuk.

– mondja Kammermann Péter, az Illancs-bácskai vadgazdálkodási tájegység fővadásza, aki már hosszú évek óta tart közös gyakorlást vadászkutyáknak és gazdáiknak április és augusztus vége között hétvégenként.

Kammermann Péter már gyermekkorában elköteleződött a vadászkutyák kiképzése mellett. Édesapja révén, aki a gemenci erdőgazdaság könyvelőjeként tevékenykedett, hamar megismerkedett a szomszédos vadászati irodában megforduló vadász szakemberekkel, akik tudásukkal és különleges történeteikkel elvarázsolták, sőt, a terepre is magukkal vitték őt. Ezen kívül Id. és Ifj. Jilly Bertalan A vadászkutyák idomítása című hiánypótló művét „rongyosra olvasva” már tinédzserként komolyan foglalkozott a kutyázással. A szegedi Kiss Ferenc Erdészeti Technikum végzős diákjaként érte el első sikerét, amikor az intézmény névadója emlékére rendezett szakmai napon osztálytársa fiatal drótszőrű német vizslájával vadászkutya-bemutatót tartott, és a sportcsarnokban még a bordásfalon is lógtak az érdeklődő diáktársak. Ettől kezdve – 1990-et írunk – folyamatosan foglalkozik vadászkutyákkal.

„Ez nagyon fontos gyakorlat – magyarázza a fővadász –, hiszen így tudjuk kiszűrni a megfelelő idegrendszert. Utánozzuk a lövés hangját. Amelyik kutya megijed, az korlátozottan alkalmas a további kiképzésre. A többieknek pedig ez a feladat az örömteli munka kezdetét jelenti, így kapcsoljuk be őket a következő kétórás munkába. Ezúttal mindegyik kutya megfelelő mentális állapotban van, de a lövés hangját ismételnünk kell, hogy az idegrendszerük szempontjából is jó kondícióban maradjanak.”

A légszimatos elhozás gyakorlatához a fővadász elrejt a magas fűben egy jobb létre szenderült vadkacsát, majd eltávolodik attól, mindig olyan messzire, amire az éppen feladatra jelentkező kutyának szüksége van.

– magyarázza Kammermann Péter.