A sikeres gyakorlat után egy örökre elaludt házinyúl segítségével újból légszimatos tréning veszi kezdetét. Itt is jeleskednek a kutyák. A türelem sikeres és boldog kutyákat terem, azonban ezt néha a gazdák nehezen tudják kivárni.

Kammermann Péter szívügye a gyakorlati oktatás és a szemléletformálás. Az Agrárminisztérium Vadgazdálkodási Főosztályának keretein belül tevékenykedő vadászkutyás munkacsoportnak is tagja, javaslatára olyan oktatófilmek készültek, amelyekben bemutatják, hogyan kell végrehajtani az apróvadas és utánkereső vadászkutyák vadászati alkalmassági vizsgájának feladatait. Az elmúlt harmincöt év saját vagy éppen Zilai Jánostól, a Gemenc Zrt. legendás fővadászától ellesett, a nagyvad-utánkeresésben egyedülálló vérebes tapasztalatait szeretné megőrizni és átadni a jövő vadászainak és a civileknek is, ezért tartja a gyakorlati foglalkozásokat.

Természetesen saját kutyáival: három vizslával, egy vérebbel és egy terrierrel felváltva jár az oktatási intézményekbe. Kutyái közül az igazi társ, Szemes megkerülhetetlen partnere a bemutatók során. A drótszőrű-szerű magyar vizslára tíz évvel ezelőtt a Gemenci erdő szélén, a főút mellett talált rá, megmentette, hazavitte és azóta is a leghűségesebb, legodaadóbb és legnagyobb tehetséggel megáldott kutyája.

„Nagy találkozás volt a miénk! Átformált. Amióta Szemes megvan, azóta én is máshogy gondolkodom a kutyákról” – mosolygott Kammermann Péter.

A gyakorlati foglalkozás végén következik a jutalomjáték, a fővadász egy különleges eszközt vesz elő. Egy kilövő szerkezetre apporttárgyat, egy úgynevezett dummy-t helyez, és a kutyák legnagyobb örömére működésbe is hozta a masinát. Az apporttárgyat pedig lelkesen hozta vissza az összes kutya: Lucky, Bori, Vili, Cifra, Dini, Janka, Harcos, Dina és Dylen.

Péter ars poeticája a vadászkutya-kiképzéssel kapcsolatosan is az, hogy tudásunk annyit ér, amennyit át tudunk adni másoknak. E szellemiség mentén szervezi most már évtizedek óta Baja környékének vadászkutyás életét.