A mandulafák nyári növényvédelmének kialakítása során a betegségek közül a ventúriás varasodás, a sztigminás és moníliás betegségek, valamint a polisztigmás levélfoltosság elleni védekezések szempontjait kell figyelembe venni. A mandula fontosabb kártevői közül a nyári időszakban a kéregmoly, a kaliforniai pajzstetű, a csonthéjasok levélatkája, a mandula-gubacsatka és a takácsatkák okoznak problémát.
A mandulán tapasztalható nagymérvű vessző-, gally- és esetenként ágelhalást, valamint az ezzel járó terméskiesést az esetek túlnyomó részében a varasodás okozza. Az első tünetek július elején jelennek meg: a leveleken kezdetben apró, fény felé tartva áttetsző, sárgás foltok jelennek meg. Később a foltokon a levél fonáki részén bársonyos, olajbarna bevonat keletkezik. Azonban a legnagyobb gazdasági kárt a hajtás fertőződése okozza, aminek a tünetei valamivel később jelennek meg, mint a leveleken; ez hazai viszonyok között július végére tehető. A zöld hajtásokon 3-6 mm-es, ovális, sötétszürke, vöröses szegélyű, kissé kiemelkedő foltok keletkeznek és az egész hajtás felületét beborítják.
A kórokozó a termést is fertőzi. A gyümölcsön a tünetek nagyon kis méretűek és a burok szőrözöttsége miatt nehezen észrevehetők. Később a növekvő foltok összeolvadnak, színük barna-fekete és bársonyos bevonatúak, alattuk a bőrszövet parásodik. A beteg gyümölcsök gyakran deformálódnak. A fertőzési források a beteg növényi részek, elsősorban a vesszők, ahol a kórokozó a foltokban micéliummal telel át. A kórokozó optimális hőmérsékleti igénye 18-24 °C, hőmérsékleti maximuma 35 °C. Kevésbé fertőzi a korai fajták gyümölcseit.
Erős fertőzés következménye a tömeges levélhullás. A mechanikai védekezés egyik leghatékonyabb formája a beteg részek (idősebb ágrészek és vesszők) eltávolítása a koronaritkítás során. Sziromhullás után legalább július végéig, 10 napos időközökkel kell permetezni a fertőzés visszaszorítására. Védekezésre az alma venúriás varasodása elleni készítmények ajánlhatók.
A foltok közepe később kiesik, de parás szegélyük megmarad. A hajtásokon 5-10 mm hosszú, ovális, barna foltok alakulnak ki, rendszerint a rügyek körül. A foltok elhalt bőrszövete a nyár végére fölrepedezik. A gyümölcsön először 1-2 mm átmérőjű, kerek, liláspiros foltok jelennek meg, később a foltok közepe kiemelkedik, elparásodik, szélüket pedig liláspiros udvar veszi körül és mézgacseppek jelennek meg rajtuk. A fertőzési források a vesszők és a lehullott levelek, ahol a kórokozó micéliummal és ivartalan szaporítóképletekkel, konídiumokkal telel át.
A sztigminás betegség tavaly sok helyen, főleg kajszifákon okozott problémát, de a mandulafák esetében is fontos a rendszeres védekezés, ha rajtuk is megfigyelhetők a tünetek. Metszéskor a beteg vesszőket el kell távolítani, majd meg kell semmisíteni. Ott, ahol évente előfordul, rendkívül fontosak a bimbós állapotban, a virágzás előtt és közvetlenül a sziromhullás után elvégzett permetezések.
A mandula moníliás betegségének kórokozója nemcsak virág- és hajtáspusztulást okoz, hanem a gyümölcsöket is fertőzi. Gyümölcsrothadás esetén a kórokozó seben keresztül jut a zöld termésbe. A sebeket elsősorban a barackmoly és a keleti gyümölcsmoly hernyóinak kártétele okozza. A gyümölcsrothadás nagymértékben csökkenthető az állati kártevők elleni rendszeres védekezéssel.
