A szilva polisztigmás levélfoltossága mandulában is gyakori betegség. A betegséget népiesen vörös foltosságnak nevezik. A fertőzés következtében a leveleken apró, elmosódott szélű, sárgászöld, majd sárga foltok alakulnak ki. A fertőzésnek a 18-22 °C hőmérséklet és a levélfelület nedvessége kedvez. Az első tünetek általában a fertőzést követő 6 hét múlva, május végén jelennek meg.
A fertőzési források a lehullott levelek, ahol a gomba ivaros képletekkel telel át. Tavaszra kifejlődnek a peritéciumok (köcsög alakú termőtestek), belőlük aszkospórák szóródnak ki, és sziromhullás után a légmozgással a levelekre jutnak. A betegség eredményesen leküzdhető, ha sziromhulláskor, majd utána június végéig 10 naponként védekezünk.
A mandula kártevői közül május első felétől várható a kéregmoly első nemzedékének rajzása, ami csaknem 25-32 napig, június közepéig tart. Ez a kártevő veszélyeztetheti legsúlyosabban a mandulafák egészségét. A termőkorban lévő fákon olyan mértékben szaporodhat el, hogy védekezés hiányában a megtámadott fák elpusztulhatnak.
A fertőzött részeken erős mézgásodás indul meg. A kéreg felületén 1-3 mm vastag, mintegy 10 mm hosszú, ürülékszemcsékkel borított szövedékcsövecskék jelennek meg, és az ürülék egy része a törzs körül a talajra hull. A lepkék rajzásának megindulása után a törzsből kiálló elhagyott bábingek teszik könnyen felismerhetővé a kártételt. A hernyók a fás részek belsejében szövedékkel bélelt járatokban táplálkoznak. Később a kártétel következményeként a kéreg nagy foltokban pusztul el. Évente két, esetleg egy csonka harmadik nemzedéke is fejlődhet. A hernyók a tápnövény kérgében fejlődnek ki.
Eltérően fejlett (L3–L5) hernyói telelnek át. Tavasszal gyorsan befejezik a fejlődést, az áttelelt hernyók bábjaiból származó lepkék zömmel májusban rajzanak, és akkor rakják le tojásaikat a fák sima kérgére. A fiatal hernyók behatolnak a kéregbe, és főként az élő kéregrész határain rágnak. A kéregmoly elleni védekezés alapja a kártevők csapdázása, és a fertőzött területek mechanikai eltávolítása. Fontos a sérült kéreg eltávolítása és a sebek lezárása sebkezelő anyaggal. A rajzás tetőzését követően 7-10 nappal permetezzünk a rajzó egyedek ellen, különös figyelemmel a fák törzsére és vastagabb ágaira. Mivel a kártevő rejtett életmódot folytat, a kikelő hernyó azonnal befúrja magát a kéreg alá, a növényvédő szeres védekezés elsősorban a lepkék rajzásakor hatékony.
Június első harmadában vagy közepén kezdődik a kaliforniai pajzstetű lárváinak tömeges rajzása, a kártevő ilyenkor a legérzékenyebb a rovarölő szerekre. Mind a lárva, mind a kifejlett alakja károsít a növény valamennyi föld feletti részén, és nem válogat a különböző korú fák között sem. A fák pusztulása mindig felülről lefelé halad, csúcsszáradás a jellemző tünet.
A fa vékonyabb hajtásait, kérgét, törzsét hamuszürke, piszkos réteg fedi, ezek a pajzstetű könnyen eltávolítható telepei. A megtámadott fa szövetei pirosra színeződnek, a gyümölcs „lázfoltos” lesz. A gyümölcsök gyengébben fejlődnek, torzulnak. Az áttelelő nemzedék gyérítése olajos lemosó permetezéssel, a tél végén esedékes. Tenyészidőben a rajzó hímek és a rajzó lárvák elleni időzített permetezés egyaránt hatásos, a felszívódó és a kontakt készítmények is kielégítő védelmet adnak. A kezelések hatásfokát megfelelő időzítéssel és tapadószer hozzáadásával lehet megnövelni.
A csonthéjasok levélatkája a csonthéjas termésű gyümölcsfák mellett a mandula ólomfényűségének egyik okozója. Nagyon apró károsító (a kifejlett állat 200 µm), ezért a kezdeti tünetek általában nehezen észlelhetők. Tömeges megjelenése ugyanúgy a levelek hullását idézi elő nyár közepére.
Évente általában 5-6 nemzedéke fejlődik. A kifejlett nőstények telelnek át a rügyek felső pikkelylevelei alatt, a rügyalapnál, továbbá a rügy és a vessző által bezárt védett helyen. A telelő állatok nagy többsége télen elpusztul, emiatt tavasszal igen kis számban fordul elő és csak a nyár folyamán szaporodik el. Rendszerint a nyár közepétől válik feltűnővé a kártétele. A nyár közepén jelennek meg az első áttelelő egyedek, és ezzel egyidejűleg megkezdődik a behúzódásuk a telelőhelyekre.
