Amennyiben káros mértékben fordul elő a csonthéjasok levélatkája, ellene speciális atkaölő szereket érdemes alkalmazni. Rendszeresen szelektív hatású szerekkel végzett permetezéseket követően az Euseus finlandicus ragadozó atka hatékonyan korlátozza a levélatkák szaporodását.

A mandula-gubacsatka egy mikroszkopikus méretű atka, amely a levelek szívogatásával károsít: a levelek fonákán eleinte kisebb, később egyre nagyobbodó foltok keletkeznek. A foltok kezdetben fehéresek, később okkerszínűek, végül barnára változva szembetűnően szőrösek lesznek, a levél színén pedig sárgás elszíneződés látható. Erős fertőzéskor a levél széle lefelé görbül vagy csavarodott lesz.

A mandula-magdarázs közvetlen terméskárt okoz. A kártevő a mandulamag belsejét pusztítja, ami a termés elhalásához vezet. Tavasszal a nőstények a zöld mandula belsejébe rakják le tojásaikat, a kikelő lárvák a termés belsejében táplálkoznak és fejlődnek. A károsított szemek növekedése megáll, a mandula zöld burka ráncosodva rászárad a csonthéj kezdeményére.

A magot feltörve a bél hiányzik, helyén a kis méretű, fehéres színű darázslárvát találjuk. A beteg, kiszáradt gyümölcs betakarításkor nem esik le, hanem egész télen a fán marad, ahonnan tavasszal kirepülnek a darazsak. Védekezni a rajzó imágók ellen lehetséges, mert csak így akadályozható meg a tojásrakás és a lárvák kifejlődése. A rajzó egyedeket sárga ragadós lapok segítségével csapdázhatjuk májusban.