Sok gyógyhatású növény van az egyszikűek csoportjában is, melyekről ritkábban esik szó, pedig sok kedvező hatásuk van, sőt még a gabonák között is bőven akad gyógyhatású növény.
A növények három igen jelentős csoportját alkotják az egy-, két- és sokszikűek: ez a meghatározás azt mutatja, hogy a rokonsági csoportban a magból kicsírázva hány sziklevéllel rendelkezik a magonc. A sokszikűekhez tartoznak például a fenyőfélék, amelyek kettőnél több sziklevéllel kelnek ki.
A kétszikűek két sziklevéllel csíráznak, ilyenek a bab, borsó, paprika, paradicsom, és még rengeteg növény, melyeknek további közös tulajdonsága, hogy levélerezetük hálózatos, és főgyökérrel, valamint mellékgyökerekkel rendelkeznek. Az egyszikűekre a legegyszerűbb példát a fűfélék szolgáltatják: egy sziklevél jön ki a magból, leveleik párhuzamos erezetűek, gyökerük bojtos, azaz nincs főgyökerük. E csoportról ritkábban hallunk a gyógynövények kapcsán, talán csak a hagymafélék gyógyhatása ismert széles körben.
A tarackbúza sokak számára ismerős gyom, de értékes gyógynövény volt régebben. Rossz tulajdonsága, hogy ha beköltözik egy kertbe, akkor szinte kiirthatatlan, mert nagyon gyorsan regenerálódik: ha az összes föld feletti részét megsemmisítjük, és a föld alatti részeiből is csak 3-5 százaléknyi marad meg, azt is túléli, és újranöveszti magát. Gyöktörzse, amely tele van poliszacharidokkal (főleg triticinnel), nyálkaanyagokkal, illóolajokkal és szaponinokkal, kiváló vizelethajtó és gyulladáscsökkentő. Hagyományosan húgyúti fertőzések, hólyaghurut, vesekő és prosztatagyulladás kiegészítő kezelésére használták.
A gabonafélék, melyek a mindennapi táplálkozásunk alapját képezik, nemcsak energiaforrások, hanem számos gyógyhatású vegyületet is tartalmaznak. A búza az egyik legősibb és legfontosabb gabonafajta. Bár elsősorban liszt és kenyér készül belőle, gyógyászati célokra is felhasználható. A búzakorpa például kiváló rostforrás, ami hozzájárul az egészséges emésztéshez, megelőzi a székrekedést és csökkenti a vastagbélrák kockázatát.
