Indonézia szintén jól mutatja a trendet. Az országban a tejfogyasztás már meghaladja a négymillió tonnát, de ennek csak az ötödét fedezi a hazai termelés. A hiányt importból kell pótolni, ami nagyban növeli a világpiaci függőséget. A kormány ezért átfogó programot indított: az iskolai étkeztetés keretében tej biztosítása, valamint a várandós anyák célzott támogatása révén próbálják egyszerre növelni a keresletet és javítani a lakosság táplálkozási szokásait. Hasonló kezdeményezések Afrikában is egyre gyakoribbak, és hozzájárulnak ahhoz, hogy a tejfogyasztás a következő évtizedben folyamatosan bővüljön.

Magyarország: kilábalás és kihívások

Hazánkban a tejágazat a járványidőszak visszaesése után újra növekedést mutat.

A fogyasztói szokások ugyanakkor változnak: egyre többen figyelnek az állatjóléti szempontokra, és értékelik az átlátható termelési láncokat.

Ez a gazdákat arra ösztönzi, hogy fejlettebb technológiákat vezessenek be. A korszerű fejőrendszerek, a higiéniai beruházások és a takarmány-optimalizálás mind hozzájárulnak a termelés hatékonyságának növeléséhez. Ugyanakkor a beruházások költségesek, és nem minden gazdaság képes tartani a tempót.

A Közös Agrárpolitika új ciklusa állatjóléti kifizetésekkel és környezetvédelmi feltételekkel segíti a gazdákat, ám a források sok esetben nem fedezik teljes mértékben a beruházásokhoz szükséges kiadásokat.

A magyar tejágazat számára kulcskérdés, hogy sikerül-e egyszerre megfelelni a belső fogyasztói elvárásoknak és a nemzetközi piac igényeinek. A jövő szempontjából döntő lehet, hogy az exportképes termékek – prémium sajtok, tejpor, fehérjekészítmények – mennyire tudnak stabil piacot találni.

A tejfogyasztás trendjei világosan mutatják a globális kettősséget: Nyugat-Európában a piac telítődött és visszafogott, míg Afrikában és Ázsiában dinamikusan bővül. Magyarország ebben a kettősségben köztes helyzetben van: a belső fogyasztás stabil, a termelők azonban egyszerre küzdenek a gazdasági nyomással, az állatjóléti elvárásokkal és a piaci versennyel.