A választás tehát mindig a rövid, majd közép, végül hosszú távú üzleti céloktól, a rendelkezésre álló tőkétől, a megcélozni kívánt piaci szegmenstől és az alapanyagok jellegétől függ. Fontos, hogy a döntés meghozatala előtt alapos gazdasági számításokat végezzünk, figyelembe véve a gyártási költségeket, a rezsit, a szakértő munkaerőt, a gépsorok megtérülési pontjait, valamint a marketing- és értékesítési költségeket.
Az sem baj, ha a döntés az előbb leírt gyártási formáknak valamilyen kombinációja, időben elkülönülve fokozatos átalakítása lesz. Csak tudjuk, mit akarunk. A leghasznosabb visszafelé gondolkodni az időben, vagyis előbb képzeljük el a hosszú távú célt, majd bontsuk vissza lépésenként a jelenig.
Bérgyártás vagy saját infrastruktúra?
A gyártási kapacitás kialakításának másik kulcsfontosságú kérdése szokott lenni, hogy saját üzemben történjen-e a termelés, vagy bérgyártót vonjunk be. Az elejétől érdemes mindkettőben gondolkodni, mérlegelve a termékek bonyolultságát, a kollégák rutinját, a technológia árait. Én nem szoktam javasolni elsőre, de néhány kivételes esetben elengedhetetlen a saját gyártókapacitás kiépítése.
Ennek előnye, hogy ellenőrizni tudjuk a teljes termelési folyamatot, az alapanyagok minőségétől és a végtermék specifikációig. Ebből fakadóan a márkaépítésben is fontos szerepet tölt be. Nagyfokú rugalmasságot biztosít azáltal, hogy gyorsan reagálhatunk a piaci igényekre, változtathatunk a recepteken, vagy új termékeket vezethetünk be. Vagyis saját infrastruktúrával könnyebb a kutatás-fejlesztési tevékenység, új technológiák és termékek tesztelése.
Mindezek mellett az üzem működtetése is jelentős költségekkel jár, amibe a rezsi mellet a karbantartás, szakértő munkaerő és egyéb operatív költségek is hozzátartoznak. A saját gyártással vállaljuk annak kockázatát is, hogy a termék esetlegesen elbukik a piacon (10 termékből 9 megbukik a piacon 1 éven belül), vagy egy esetleges gyártási probléma, a kudarcon túl, igen fájdalmasan érintheti a vállalkozást.
A bérgyártás lehetőséget ad arra, hogy egy külső partner állítsa elő a terméket a saját receptúrája és specifikációi alapján. De bérgyártathatunk úgy is, hogy a receptúra és a termék know-how a mienk és az is marad, ehhez komoly szellemi tulajdonvédelemre és okos szerződésre van szükség. Na meg az alapos szellemi terméket megvédő gyártástervezés is elengedhetetlen.
Mindezek mellett a bérgyártás számos előnnyel kecsegtet, ami nagyban segíti azt, hogy hamarabb piacra lépjünk a termékünkkel, hiszen nincsen szükség üzemépítésre és gépbeszerzésre, ami jelentősen csökkenti a kezdeti beruházásokat. A bérgyártók gyakran rendelkeznek a szükséges technológiai tudással és tapasztalattal, valamint kapacitása határáig rugalmasan tudja kezelni a mennyiségi ingadozásokat. A bérgyártó kiválasztásánál vegyük figyelembe, hogy kisebb kontrollt gyakorolhatunk a gyártási folyamatok felett, ezért a megbízhatóság kulcstényező lesz. Ebből adódóan a kommunikáció és a koordináció nehezebb lehet egy külső partnerrel.
A bérgyártó kapacitásai és technológiai lehetőségei korlátozhatják a termékfejlesztési szabadságot. Továbbá a bérgyártónak ellentétes piaci érdekei lehetnek a miénkkel, így akár megnezehítheti a növekedésünk, mivel a saját konkurenciáját látja vállalkozásunkban. Ezt a kockázati tényezőt nem hagyhatjuk figyelmen kívül. És végül az ár: a kezdeti beruházás alacsonyabb, a bérgyártási díjak hosszú távon fajlagosan magasabbak lehetnek.
A döntés meghozatalakor alaposan mérlegelni kell még a pénzügyi lehetőségeket, a kockázatvállalási hajlandóságot és a hosszú távú stratégiai célokat.
Függetlenül attól, hogy melyik utat választja a mezőgazdasági szereplő, elengedhetetlen, hogy a leírtakra nem egymást kizáró alternatíváiként tekintsen. Ezek a lehetőségek tudatosan kombinálható eszköztárak, melyek okos használatának feltétele a folyamatos tanulás, és amelyekből így már saját stratégiája szerint építkezhet.
Szerző:
Dr. Némedi Erzsébet
