Kézenfekvőnek tűnik, hogy a rovarok fajszám- és egyedszám-csökkenése szorosan összefügg az emberi civilizációval, pontosabban azzal, hogy erősen ellehetetlenítjük a természetes életközösségek működését magunk körül.
Amerikai kutatók ugyanakkor arra jutottak, hogy a Sziklás-hegység legeldugottabb, civilizációtól látszólag legkevésbé zavart területein is hasonló figyelhető meg.
Még a Sziklás-hegységben is
Mind az egyes fajok és fajcsoportok egyedszámát tekintve, mind a populációk szintjén elmondható, hogy egyre kisebb a rovarszám a világon. Eddig azt feltételezték, hogy a rovarok kihalása elsősorban közvetlen tevékenységünkkel függ össze: vagyis ott, ahol az emberek megváltoztatják a tájat és az élőhelyeket, eltűnnek a lepkék, méhek, bogarak és a többiek. Egy új tanulmány azonban azt mutatja, hogy még a mezőgazdaságtól és a településektől távol is csökken a rovarpopuláció.
Az agrarheute.com portál által idézett tanulmányt az amerikai biológus Keith Sockman publikálta az Ecology folyóiratban. Sockman 2004 és 2024 között minden évben megszámolta a rovarokat egy magas fekvésű réten, a Molas-hágón, az amerikai Sziklás-hegységben.
Ha van egy hely, amely távol van a civilizációtól, akkor az ez, írják. Nincsenek traktorok, nincsenek káros anyagokat a levegőbe eresztő ipari üzemek, nincsenek utak és települések a közelben. Ennek ellenére a befogott rovarok száma átlagosan 6,6 százalékkal csökkent évente – ez összesen 72,4 százalékos csökkenést jelent a vizsgált két évtized alatt. A kutató az okokat keresve az időjárási adatokkal kapcsolatban figyelt fel egy összefüggésre.
Meleg nyarak után visszaesés
Erről a hegyvidéki területről szerencsés módon 38 éve folyamatosan rendelkezésre állnak a meteorológiai mérések adatai az USA agrárminisztériuma, az USDA jóvoltából. Keith Sockman 59 időjárási tényező kombinációját vizsgálta meg, és ebből azt a mintázatot fedezte fel, hogy a szezonális populációnövekedést szezonális csökkenés követte olyankor, amikor az előző nyáron emelkedtek a hőmérsékletek.
Különösen a napi minimumhőmérsékletek, amelyek évtizedenként 0,8 °C-kal emelkedtek, vezettek a rovarpopuláció hosszú távú csökkenéséhez. Úgy tűnik tehát, hogy a klímaváltozás még a világ legtávolabbi régióiban is hatással van az életkörülményekre. A kutató azonban maga is felveti, hogy más tényezőket – például az ökológiai szukcessziót, valamint a légköri nitrogén- és szén-dioxid-koncentráció emelkedését – is érdemes vizsgálni a lehetséges okok között.
Ijesztő a helyzet
Mindenesetre a helyzetet drámainak tartja. Tanulmányában úgy fogalmaz: az, hogy még egy viszonylag érintetlen ökoszisztémában is ennyire gyorsan csökken a rovarpopuláció, nem jelent jót sem ennek az életközösségnek, sem másikaknak, amelyekben a táplálékláncok, a beporzás, a kártevő-szabályozás és tápanyagkörforgásban mind-mind a rovarokra alapoz.
Hogy mindez mennyire érint mindenkit, arra elég csak néhány alapadatot idézni az Országos Magyar Méhészeti Egyesülettől: a virágos növények 87 százaléka, a gazdasági termesztett növényeink 85 százaléka rovarbeporzású. Az emberiség élelmének 30-35 százaléka az állati beporzás sikerességétől függ…
