A harmadik esetben vegyes, keverék fajtájú lovakat legeltettek rövidebb ideig, és a legelés mellett kaptak egyéb takarmányt is. Itt nagyobb volt az egyedsűrűség: 2,5 állat hektáronként, de a legeltetés 1,5 hónapon át tartott csak.
A kutatók a lovak friss trágyájából vett mintákból állapították meg, hogy miket fogyasztottak az állatok. Ebből kiderült, hogy több fásszárú növény is szerepelt az étrendjükben: Quercus (tölgy), Junperus (boróka) és Pistacia (pisztácia) nemzetségbeli növényeket, valamint a mediterránban honos lágyszárúakat, például egy ott jellemző pázsitfűfajt, a Brachypodium retusum-ot is fogyasztottak.
Tényleg alkalmasak a fásszárúak visszaszorítására?
Az eredményekből kiderült, hogy a Przsevalszkij-lovak a mozaikos élőhelyen főként a nyílt területeket tartják karban azzal, hogy fűféléket legelnek. Így nincsenek nagy hatással a fás vegetációra. Az olyan ősi fajták, mint a pottok, képesek hosszú időn át legelni a finom szálú, erősen tűzveszélyes fűféléket. Amikor ezek elfogynak, áttérnek a fás növényekre. Ezzel képesek mind a finom, mind a keményebb tűzveszélyes anyagokat kordában tartani, és visszaszorítani az aljnövényzetet.
Fotó: Pixabay
A vegyes fajtájú lovak esetében a rövid de intenzív legeltetés takarmány biztosításával azt eredményezte, hogy az állatok gyorsan váltottak a fűfélékről a fásszárúak fogyasztására. Ez pedig kiváló lehetőség arra, hogy célzottan alkalmazzák bizonyos területeken.
Ez a rugalmasság értékes erőforrássá teszi őket a mediterrán térségben az erdőtüzek megakadályozására irányuló stratégiákban, a juhok és kecskék mellett.” – mutatott rá az UAB oktatója, Jordi Bartolomé Filella.
Az ősi fajtákat manapság sokszor lebecsülik, pedig a remek alkalmazkodóképességük értékes szereplővé teszi őket az erdei legeltetés szempontjából. A mostani tanulmány rámutat, hogy a lovak nem csak az aljnövényzetet képesek kordában tartani. Segítenek a nyílt és mozaikos tájkép fenntartásában is, hangsúlyozta Nieto-Espinet.
A kutatók egyetértenek abba, hogy további hosszú távú kutatások szükségesek annak megállapítására, hogy mekkora mértékben képesek csökkenteni a lovak az éghető biomassza mennyiségét. A flexibilis táplálkozásuk miatt ígéretes jelöltek lehetnek a fenntarthatóbb erdőkezelésben is. Mindez egyre nagyobb szerepet kap főként a klímaváltozás, a csökkenő vidéki népesség és a növekvő tűzveszély figyelembevételével.
