0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2025. szeptember 24.

Lustábbaknak is hasznos: lehet a kert önfenntartóbb

Akár egy nyaraló kertjére gondolunk, ahol ritkábban fordulunk meg, akár egy családi ház kertjére, ahol idő híján soha nem érjük utol magunkat érezhetjük, hogy a kert rabszolgái vagyunk. De ennek nem kell így lennie...

Ha abból indulunk ki, hogy az erdőben és a mezőkön is remekül élnek növények mindenféle emberi beavatkozás nélkül, akkor ennek legalább részben egy kertben is működni kellene, annak ellenére, hogy a kert nem egy természetes növénytársulás, hanem egy mesterségesen, gazdasági és rekreációs céllal kialakított, félig a természet folyamataira épülő, de emberi beavatkozásokkal működő ökoszisztéma.

A természetben a növénytársulások fajösszetétele folyamatosan változik, majd, amikor elérte az adott klímára jellemző zárótársulást, akkortól viszonylag állandósul. Egy majdnem önfenntartó kertben is ez a cél, egy olyan állapot kialakítása, ami viszonylag állandó és zárt.

Fotó: Tóth-Gál Enikő

Utóbbi lényege, hogy így a gyomosodás állandó problémája is megoldódik, hiszen ha nincs fedetlen talaj, hanem például a gyümölcsfák alatt is gyepesített a terület, akkor a gyomoknak nem sok esélyük van…

Amit a talaj növényi fedés nélkülivé válik egyből megjelennek a gyomok, és birtokba veszik a területet, majd elkezdődik egy hosszú éveken át tartó szukcessziós folyamat, a gyomtársulást felváltják más lágyszárú évelők, begyepesedik a terület, majd idővel fák és cserjék is megjelennek, azaz a folyamat a zárótársulás fele halad.

Az önfenntartó erdőkertek

Abból kell kiindulni, hogy kertünkben is egy erdőhöz hasonló növénytársulást igyekszünk létrehozni, csak haszonnövényekből. Az erdőtársulásokban fontos a szintezettség. Van lombkoronaszint, cserjeszint, gyepszint. Vannak sűrűbben növényesedett részek, és tisztások.

Vegyünk példaként egy kora nyáron termő gyümölcsfát, amely a lombkoronaszintjében termi majd a gyümölcsöt. Ha az ágrendszer nem túl sűrű, akkor felfuttathatunk rá tököt, ami nyár végén szedhető. Alá tehetünk árnyéktűrő zöldségeket, vagy gyógynövényeket – ezzel máris egy a természeteshez hasonló szintezettséget teremtettünk térben.

A természetben a növények elkülönülése nem csak térbeli szintezettséggel, hanem időben is megvalósul. Kora tavasszal a gyümölcsfák alá tehetünk rövid tenyészidejű növényeket: retket, salátát, zöldhagymát. Ezeket még tavasszal betakarítjuk, mielőtt kilombosodik teljesen a fa. Mire a fa maga alá árnyékolna, már fel is szedtüka rövid tenyészidejű zöldségeket alóla, így időben is készítettünk egy növényi elkülönítést.

Az erdőkert alapja, hogy ellessük a természettől, és alkalmazzuk a kertben, hogy hogyan alkalmazkodtak az élőlények a klímánkhoz és környezetük adottságaihoz, ezért termékeny mezőgazdasági ökoszisztémákkal szeretnék utánozni ezeket a rendszereket.

A változatos növényi összetételnek köszönhetően a növényvédelmi problémák is jelentősen csökkennek a monokultúrás termesztéshez képest, hiszen itt – mivel sokféle növény van de mind csak kis egyedszámmal – a kártevők sem tudnak felszaporodni nagy mértékben.
Forrás: www.magyarmezogazdasag.hu

Magazin ajánló: