Tarka szőlőmolyból 3601, lomblakó növényevő rovarból 256, ragadozó rovarból pedig 396 egyedet gyűjtöttek össze.
A kutatás egyik fontos megállapítása, hogy az erdős környezet kedvez a rovarevő madarak és a denevérek tavaszi aktivitásának, ami hatékonyan csökkenti a szőlőmoly-populációt. Az őshonos lombhullató erdők, sövények és facsoportok nemcsak táplálékot biztosítanak, hanem biztonságos fészkelő- és búvóhelyet is nyújtanak ezeknek az állatoknak. Mind az erdős környezet, mind a madarak és denevérek kizárása a tőkékről azonos irányba mutatott: ezek az állatok érzékelhetően képesek csökkenteni a fürtkárt. Az ökológiai termesztés ezenkívül azzal az előnnyel is jár, hogy több ragadozó rovar segíti a növényvédelmet.
Korányi Dávid, a terepi vizsgálat vezetője kiemelte:
A kutatás vezetője, Batáry Péter hangsúlyozta: az ökológiai gazdálkodási módszerek tovább erősítik a biológiai védekezést. A gyomirtók és szintetikus rovarölő szerek mellőzésével több hasznos ízeltlábú, például ragadozó bogarak és pókok telepedhet meg az ültetvényekben, növelve a kártevőkre gyakorolt természetes nyomást. Ez nemcsak a környezet védelmét szolgálja, hanem hosszú távon csökkenti a növényvédőszer-költségeket is.
A repülő ragadozók bevonása a kártevők elleni védekezésbe nem futurisztikus elképzelés, hanem a természet adta, költséghatékony megoldás, amit a tudomány is alátámaszt. Megállapították, hogy tavasszal a denevérek étrendjének nagy részét az akkor legnagyobb egyedszámban előforduló tarka szőlőmoly tette ki, és ahol több volt a denevér, kevesebb lett a kártevő. A madarak létszáma és a tarka szőlőmoly népessége közt nem tudtak ilyen összefüggést kimutatni. Ezenkívül nemcsak a fürtöt károsító, hanem a lombfogyasztó rovarokra is kiterjedt a madarak és denevérek jótékony hatása.
