A települések, kistérségek, régiók és országos szintű fejlesztési stratégiák összehangolása nélkülözhetetlen a versenyképesség erősítéséhez és a társadalmi jólét növeléséhez.
A vidék- és térségfejlesztési tematika köré rendezte szakmai előadásait a Magyar Fejlesztésösztönző Iroda és a Herman Ottó Intézet Nonprofit Kft. (HOI) szeptember 10-én megrendezett Terület- és térségfejlesztési egységek kapcsolódási pontjai a 21. században című szakmai rendezvényén. Mint azt Füredi Kornél, az intézet ügyvezető igazgatója elmondta, a helyi igényekre adott valódi válaszok révén építhető olyan jövő, amely minden magyar állampolgár számára értéket és biztonságot nyújt. Különösen kiemelte a jó gyakorlatok, valamint új inspirációk megosztásának jelentőségét. Az esemény célkitűzése volt továbbá ráirányítani a figyelmet a 21. század kihívásainak kezelésére, valamint arra, hogy a terület- és térségfejlesztési egységek hogyan képesek hatékonyan együttműködve kapcsolódni ezek megoldására. A rendezvénynek jelentős kapcsolatépítési vonatkozása is volt.
Szakadék vidék és városok között
Petri Bernadett közvetlen uniós források felhasználásáért felelős miniszteri biztos által elmondottak szerint hazánk versenyképessége a terület- és vidékfejlesztési szakemberek valódi együttműködésén múlik vagy bukik el. Szó esett a jól látható kihívásokról, melyek közül az egyik legjelentősebb a városok és a vidék közötti szakadék. Míg az európai uniós megközelítés a városra helyezi a hangsúlyt, addig Magyarországon cél a városok irányába történő áramlási folyamatok lassítása. Hazánkban hagyományos megközelítésben és a jelenlegi célkitűzéseknek megfelelően a „magyar város a magyar vidékkel” együtt értelmezhető.
Az EUROSTAT adatai szerint a vidéki NUTS 3 (statisztikai célú területi besorolás) térségek 93 százaléka esetében várhatóan csökkenni fog a népesség, és jól látszanak a mozgás mögötti, már említett strukturális okok.
Az életesély megteremtésében jelentős megoldási iránynak tűnik a funkcionális várostérségekben történő gondolkodás – az ingázási, oktatási, egészségügyi vonzási térképek, szolgáltatások megfigyelését, valamint az erre alapozott döntéshozás – az adminisztratív megközelítésekkel szemben. Mentorhálózatok támogathatják az említett célkitűzések megvalósulását, amelyeket természetesen koordinálni kell. Fontos a közös gondolkodás és együttműködés erősítését célzó kerekasztal-beszélgetések szervezése az egyes járásokban. Ezáltal, a problémahalmazok feltárása révén képes a területfejlesztési szolgálat hatékony támogatást nyújtani.
Fotó: MMG/Csatlós Norbert
Hazai fejlesztéspolitika a szakértők szemével
Az eseményen megszervezett kerekasztal-beszélgetésen a Magyar Fejlesztésösztönző Iroda vezető projektmenedzsere, Cseke Bence kritikusan szemlélte a kohéziós politika eredményeit: szerinte 2004 és 2024 között nem történt számottevő felzárkózás, sőt egyes térségek leszakadása erősödött.
A megoldások között a szakértő integrált területi programokat, ökoszisztéma alapú megközelítést és nemzetközi jó gyakorlatok átvételét emelte ki. Példaként említette a Bécs–Pozsony–Győr–Tata–Budapest innovációs tengelyt, valamint a stájerországi modellt, ahol a KKV-szektor kiemelkedő teljesítményt nyújt.
Kondor Zsuzsanna, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem mesteroktatója az ágazati szemléletváltás szükségességét hangsúlyozta: a területi dimenziónak sokkal erősebb szerepet kell kapnia a fejlesztési stratégiákban. Molnár Tamás, a Herman Ottó Intézet Nonprofit Kft. általános ügyvezető-helyettese pedig arról beszélt, hogy a két hazai hálózat együttműködése már megkezdődött, és fő feladataik között szerepel a civil szervezetek támogatása, a források megszerzésének elősegítése és a vidéki értékek társadalmasítása.
A moderátor, Veres Márton által felvetett „ember vagy beton” dilemmára Márkus Ferenc, a Területfejlesztési Szolgálat vezetőhelyettese úgy reagált: mindkettőre szükség van, a kulcs viszont a területiség visszaállítása. Molnár Tamás a Versenyképes Járások Programját hozta fel pozitív példaként, amely elősegítette a helyi döntéshozók párbeszédét.
A panelbeszélgetés során Kondor Zsuzsanna kiemelte azt is, hogy az uniós költségvetés mindössze a GDP 2 százalékát teszi ki, így a kohéziós politika forrásai csak kiegészítő szerepet játszhatnak a tagállami fejlesztésekben. A szakértő hangsúlyozta, hogy a vidékfejlesztésben a lehetőségekre és értékekre is figyelni kell, nem csupán a hiányosságokra. A vita során több strukturális problémát azonosítottak, például az 1990 utáni gazdasági hálózatok felbomlását, az ágazatok közötti koordináció, valamint a hosszú távú stratégiák és stabil intézményi keretek hiányát.
