Szerző: Dr. Borbély Csaba
Az Európában, és azon belül hazánkban elterjedt uborkán, sárgadinnyén, görögdinnyén, a termesztett tökféléken, óriás- és muskotálytökön kívül a világ más tájain számos egyéb tökfélét (például keserűdinnyék, szárazuborkák, egérdinnye) is termesztésbe vontak, és vetőmagjuk már idehaza is beszerezhető. A magyar köznyelvben is töknek nevezett, Cucurbita nemzetségbe tartozó három faj főbb alakköreit és jellemző fajtatulajdonságait ismertetem.
Az Európában ma elterjedt három tökfaj ‒ a termesztett tök (Cucurbita pepo), az óriástök (Cucurbita maxima) és a muskotálytök (Cucurbita moschata) ‒ észak-amerikai eredetű, így európai termesztésük csak az Újvilág felfedezését követően kezdődhetett.
A tök azonban az európai kultúrtörténet fontos motívuma (elsősorban mint termékenységszimbólum, ami vélhetően a termés roppant gyors fejlődésén alapul), gyakori népmesei elem, ugyanis az úgynevezett óvilági tökfélék, elsősorban a Lagenaria siceraria faj (ide tartozik a kolbásztök és a lopótök) korábban is ismertek és elterjedtek voltak a kontinensen. A Lagenariák több fontos morfológiai és élettani tulajdonságukban is különböznek az újvilági tökféléktől: növekedésük még intenzívebb, virágaik fehér színűek és az esti órákban nyílnak, magvaik csúcsa pedig jellegzetesen háromkaréjos.
Az újvilági tökök közül a termesztett tök kultúrfaj, ősei a Cucurbita fraterna és C. texana. Nagyjából tízezer évvel ezelőtt vonták termesztésbe a mai Mexikó és Egyesült Államok keleti területein. Az óriástököt mintegy négyezer évvel ezelőtt kezdték termeszteni Dél-Amerika északi és középső vidékein, közvetlen őse a vadon termő C. maxima subsp. andreana alfaj volt.
Az újvilági tököknek nagyon nagy alakgazdagsága alakult ki az amerikai kontinensen, ami jó nemesítési alapanyagot jelent, ugyanakkor egyes változatok és alakkörök Európába csak napjainkban kezdenek beszivárogni. Európában szintén kisebb jelentőségű újvilági tökféle a fügelevelű vagy más néven istengyalulta tök (Cucurbita ficifolia), melynek terméshúsa főzést követően szálaira szétesik, valamint a chayote vagy egymagvú tök (Sicyos edulis), amely iránt a hazai hobbikertészek körében is egyre nagyobb az érdeklődés.
Hozam és beltartalom
A megjelenésen túl nagyon fontos tulajdonság az adott genetikai anyag hozama. Egy Dél-Szlovákiában végzett felmérés szerint a patisszonok közül kiemelkedően bőtermő a hazánkban is forgalmazott Sunny Delight fajta (sárga héjú), míg lényegesen kisebb hozamot mértek a szintén elterjedt fehér Patinova fajtánál. A cukkinik közül kiemelkedő hozama volt a sárga, napjainkban nagyon keresett Goldline-nak, és a világos héjú Bětka is jól szerepelt. Egy másik, kimondottan a maghozamot vizsgáló tanulmány eredményei szerint kiemelten jó, 10% feletti maghozama van a Hokkaido óriástök-fajtának, a legnagyobb méretű magvakat ugyanakkor a Marina di Chioggia óriástökfajta adta. A legmagasabb olajtartalmat a Golden Hubbard óriástök-fajtában mérték, ugyanakkor a C. pepo-fajták magja általában több olajat tartalmazott, mint a C. maxima-fajtáké. Ezenfelül linolsavban kiemelkedően gazdag volt a Table Queen makktök (C. pepo), míg E-vitaminban a Snowball dísztök (C. pepo) magja.
