Az ázsiai eredetű, hazánkban még kevésbé ismert, haragoszöld héjszínű, rücskösebb felszínű Kabocha típusú tökök egész ősszel szüretelhetők. A termések közepes méretűek, a hús aranysárga, száraz érzetű, de nagyon édes és zamatos, így sütőipari célokra kifejezetten alkalmas. Az alakkörbe tartozó fajták bőtermők és jól tárolhatók.
Ősz közepén-végén érnek a hazánkban nagyon kedvelt, Nagydobosi típusú szürke sütőtökök, melyeknél a nemesítés az utóbbi években inkább a kisebb, egy családnak éppen elegendő húst adó termésméret kialakítására törekszik. A szürke tökök húsa jellegzetesen nedvdús, megfelelően beérve édes és zamatos, gyakori az úgynevezett „parázs” mellékíz jelenléte. Amennyiben a Nagydobosi típusú tök termését megcsípi a dér, a hús cukortartalma növekszik, vagyis a termés édesebbé válik, ugyanakkor tárolhatósága romlik.
Szintén az óriástök fajba tartoznak a takarmánytökök, ezeket elsősorban állatok táplálására, valamint „tökszépségversenyekre” termesztik.
Muskotálytök
A C. moschata hazánkban leggyakoribb alakköre egyértelműen a nagy méretű, keskeny palack alakú terméseket nevelő, sötétnarancs héjszínű Orange típus, de nagyobb üzletek polcain és kistasakos vetőmagként egyre gyakrabban találkozhatunk a szélesebb, világosabb héjszínű terméseket adó Butternut típussal, valamint az ovális, mélyen gerezdes kabakokat termő provanszi típussal is. Az összes muskotálytökfajta ízletes, édes és nedvdús, valamennyi konyhai célra kiválóan megfelel. Érésidejük nyár végére és ősz első felére tehető, de a termések hónapokig tárolhatók.
