0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2025. szeptember 30.

Halloweenitől a Nagydobosiig: a tökfélék fajtatípusai

A zöldségféléknek talán nincs még egy olyan alakgazdag csoportja, mint a kabakosok, azon belül is a tökfélék.

Genetikai háttér

A hagyományos nemesítési eljárások alapja a növények keresztezhetősége: az újvilági tökféléknél a fajok közötti géncsere nehézkes, mivel a három termesztett faj egyedül a C. lundelliana vad fajjal kompatibilis (de az F1 utódok önmeddők), míg egymással, valamint más vad fajokkal keresztezve általában életképességi és termékenyülési problémák is kialakulnak az utódgenerációban. A Cucurbita-fajok kromoszómaszerelvénye 2x = 2n = 40, a teljes genom nagyjából 500 millió bázispár hosszúságú, nagyrészt ge­nomszinten is ismert. 2017-ben a True French fajtából (C. pepo) összesen 64 rezisztenciagént azonosítottak, nagy részük fajspecifikus volt. 2024-re elkészült az újvilági tökfélék nemesítés­specifikus géntérképe is, vagyis a termesztők számára is fontos tulajdonságokat kódoló gének pontos helye és tulajdonságai is ismertek, így az új fajták nemesítése már teljesen célirányosan történhet.

Az egyes tökfajokon belül hihetetlenül nagy a genetikai változatosság, és a nagy termőhelyi különbségek hatására az új genetikai források szelektálódása folytatódik: szinte minden országnak, földrajzi tájnak megvannak a helyi fajtái, melyek sokszor jelentős génforrásként is szolgálhatnak.

Jó példa erre Európában Koszovó vagy Spanyolország, míg Ázsiában Banglades: a változatos földrajzi és klimatikus kitettség számos, morfológiailag is nagyon különböző helyi tökváltozatot hozott létre, melyek jó nemesítési alapanyagnak bizonyulnak.

tök tökfajták
Illusztráció
Fotó: Franki Emerson, Pixabay

Két alfaj, sok változat

Az újvilági tökfajok roppant nagy morfológiai változatosságából eredő rengeteg típust többen többféleképpen próbálták rendszerbe foglalni, azonban máig nem készült egyetlen végleges, kiforrott rendszerezés, így én most azon a rendszertani besoroláson és gyakorlati-felhasználási módon alapuló felosztás szerint ismertetem a leg­gyakoribb fajtatípusokat, melyet a hazai termesztők és fogyasztók is alkalmaznak.

Rendszertanilag a Cucurbita pepo fajnak Európában két alfaját termesztik: a subsp. pepo alfajba tartoznak a pumpkin típusok (magtermesztési tök, olajtök, Halloween-tök), a cukkini, a csíkos cukkini (Cocozelle típus), a kerek cukkini (Rondini típus), a spárgatök, a spagettitök és a varancsos tök, míg a subsp. ovifera alfajba a makktök (Acorn típus), az egyenesnyakú tök (Straightneck típus), a csavartnyakú tök (Crookneck típus) és a patisszon. A felsorolt fő alakkörök rendszertani-botanikai értelemben variánsok vagy változatok (var., provar., covar.), de egyben termesztési-kereskedelmi kategóriákat is jelentenek.

Dr. Borbély Csaba

Forrás: Kertészet és Szőlészet

Szaklap, amelyben a cikk megjelent: