A tartásmód, valamint a tartott egyedek igényei nagyban befolyásolják, hogy mivel almozunk egy termelési ciklus során. Egy jól kiválasztott alomanyaggal sok problémát tudunk elkerülni, legyen az egészségügyi (talpfekély, bélelzáródás, toxikózisok stb.), illetve az unalom okozta kihívás (egymás csipkedése).
Többször előfordul, hogy esznek is belőle, így a struktúrája és a mérete is nagyon lényeges. A problémák prevenciója mellett a végső termelési mutatókra és az összesített eredményekre is jótékony hatással lehet az alomanyag, hiszen több piaci rést is be lehet célozni, illetve maga az elhullási százalék is jelentősen csökkenthető.
Több szakirodalom is kiemeli az alom fontosságát a termelésben. Az általános konszenzus szerint az alom olyan anyag, amely száraz, nedvszívó, rugalmas, könnyen leadja a nedvességet és a leglényegesebb, hogy penész- és pormentes. A felsoroltak minimumkövetelménynek számítanak a kiválasztás során, miként további fontos tényezők az elérhetőség és természetesen az ár is. Mikor a teljes ráfordítást nézzük, a takarmány mellett nagyobb arányt az alomanyag beszerzése tesz ki. Itthon főleg a következő anyagokkal találkozhatunk a mindennapos termelésben:
- szalma – főleg búzaszalma, legszélesebb körben elterjedt, olcsó, könnyen kihelyezhető a gépesítésnek köszönhetően; azonban nagy veszélyforrást is jelent megbetegedéseknél, könnyen felveszi a nedvességet és ezzel ellentétben nehezen is adja le;
- faforgács – elterjedt, főleg puhafa forgácsát használják, viszonylag olcsón lehet hozzáférni, azonban durva felülete hajlamos mikrosebeket ejteni az állat lábán, így a talpfekély kialakulása nagy mértékben megnő;
- szárított kukoricaszilázs – a takarmányozásra nem megfelelő szilázst tudják használni, viszonylag olcsó, jól használható;
- lignocellulóz – finom fűrészpor pelletált formában, könnyen szárad, azonban a beszerzési ára magas, sok esetben ezért nem is használják.
Érdemes alternatívákat keresni
Ezek az anyagok kielégítőek lehetnek a nevelés, termelés során, azonban a termelésben nagy profitkiesést jelent a leggyakoribb baromfibetegség, a talpfekély, amely nemcsak nagy elhullási százalékot jelent, hanem egy olyan piaci rés meglétét is, amit a termelők sikertelenül igyekeznek betölteni. A talpfekély megjelenésének az esélye exponenciálisan növekedhet a nem megfelelő alomanyag használatával.

Mivel bármikor előfordulhat a hibázás esélye, így érdemes olyan alternatívákat keresni, amik tudják hozni a kívánt paramétereket, miközben a költségeket a lehető legalacsonyabb szinten tartják. Emellett mellhólyag és egyéb lábdeformációk is megjelenhetnek, nem beszélve a légúti megbetegedésekről, amiket a nagymértékű por és egyéb toxinok jelenléte okozhat.
Utóbbira példa a faipart érinti, ahol a környezettudatosság nevében a fakivágások csökkentése és ezáltal a fa alapanyagot használó gyárak bezárása papírhiányt, annak vonzataként pedig forgácsdeficitet eredményezett. A műanyag hulladékok csökkentése érdekében tett lépések következményeként a papír vált jelentős pótló anyaggá. Több kutatás is indult, hogy a fennálló lehetőségek közül milyen új, alternatív alomanyagot tudnánk behozni a termelésbe, azoknak milyen pozitív és negatív oldala van.