Az egyik legismertebb közülük az Ayam Cemani, egy különleges indonéz tyúkfajta, amelyet gyakran fekete madárként emlegetnek. A lenyűgöző jelenség nem külső hatás eredménye, hanem egy genetikai mutációé, amelyet fibromelanosisnak neveznek.
Az Ayam Cemani nem az egyetlen faj, amely ezt a tulajdonságot hordozza, de kétségkívül az egyik leglátványosabb példa. Nem csupán a tollazata fekete, hanem a bőre, csőre, lába, húsa, sőt még a belső szervei is sötét árnyalatúak.
Komplex kromoszómális átrendeződés
A fibromelanosis egy genetikai elváltozás, amely dermális hiperpigmentációt okoz, vagyis a melanin, a sötét pigment túltermelődik a bőrön és más szövetekben, így az érintett állatok szinte teljesen feketék. A fibromelanosis oka egy komplex kromoszómális átrendeződés a 20-as kromoszómán, amely az EDN3 (Endothelin 3) gén túlzott kifejeződését eredményezi.
Ez a gén kulcsszerepet játszik a melanoblasztok – a melanociták elődei – fejlődésében és migrációjában. A mutáció során két genomikus régió duplikálódik és megfordul, ami megváltoztatja a gén szabályozását, és fokozott melanintermelést eredményez.
Ilyen faj a kínai Silkie tyúk, amelynél szintén minden testrész és szerv fekete, az indiai Kadaknath tyúk, aminek bőre és húsa fekete, a svéd Svart Hona genetikai eredete az Ayam Cemanihoz hasonló, illetve az indonéz Szumátra tyúk ugyancsak részlegesen hiperpigmentált.
Felmerülhet a kérdés, hogy ez a túlzott pigmenttermelődés milyen egészségügyi hatással van az érintett állatokra. A válasz megnyugtató lehet, mert az eddigi vizsgálati eredmények alapján úgy tűnik, az egyedekre nem hat hátrányosan a fibromelanosis, hisz élet- és szaporodásképesek, genetikai módosulásukat továbbörökíthetik. Az viszont bizonyítható, hogy a szaporodásban okozhat hátrányt, az Ayam Cemani tenyésztése például kihívást jelent abból a szempontból, hogy a kelési arány gyakran alacsonyabb, mint más tyúkfajtáknál.
Ritka fajta
Ennek persze több oka is lehet, amelyek genetikai, biológiai és technikai tényezőkre vezethetők vissza, de bizonyosan köze van a genetikai módosuláshoz is. Ugyanis, habár a fibromelanosis gén (EDN3 túlműködés) domináns, de ha nem mindkét szülő hordozza a teljes génváltozatot, az utódok nem lesznek teljesen feketék. A tenyésztők persze törekednek a teljesen fekete utódok létrehozására, hiszen ezek az igazán értékes egyedek.
És mivel az Ayam Cemani ritka fajta, sok tenyésztő korlátozott genetikai állománnyal dolgozik, ami egyenes út a rokontenyésztés fokozásához, amely növelheti a genetikai hibák, fejlődési rendellenességek és gyenge életképesség kockázatát. Ez pedig gyakran vezet végül alacsony kelési arányhoz, torz fejlődéshez vagy korai elhulláshoz.
Meg kell még említeni, hogy az Ayam Cemani tojásai kisebbek, így érzékenyebbek lehetnek az inkubációs körülményekre (hőmérséklet, páratartalom), valamint egyes vonalakban megfigyeltek magasabb arányú embrióelhalást vagy fejlődési rendellenességeket. Ezért a sikeres tenyésztéshez elengedhetetlen a genetikai diverzitás fenntartása, a precíz inkubációs körülmények és a szigorú szelekciós elvek alkalmazása.
