Az első magánállatkertet – amely a budapesti után voltaképpen a második állatkert volt Magyarországon – egy tanárember alapította 1954-ben Mohácson. Az állatállomány az akkori lehetőségekhez mérten nem volt csekély, két medvét és lámákat is láthatott a közönség.

A belépés ingyenes volt. Az állatkertet 1956-ban átvette a város, nem sokkal később pedig az összes állatot az akkoriban létesülő Pécsi Állatkertnek adományozták.

1982-ben Budapesten, a Párizsi utca pincerendszerében nyílt meg egy kis magán­állatkert, a MikroZoo, amely akvárium-­terráriumként működött. A rendkívül népszerű és látványos bemutató hat évvel később bezárt.

A rendszerváltás előttről még két magánállatkertről tudok, a Dunaújvárosi Lóri Madárparkról, ahol nemcsak madarakat, hanem például majmokat is láthatott a közönség, illetve a nyolcvanas-kilencvenes években Szombathelyen működő, döntően hazai állatfajokat bemutató kis vadasparkról.

A Kiskunmajsai állatkert például 19 hektáron terült el, és jelentős állatállományt mondhatott magáénak. A tulajdonosa később „eltűnt”, így nem volt fedezet az állatok ellátására. Az állatok ezért gyakran éheztek, egy részüket el is lopták, maga az állatkert pedig hamarosan bezárt.

Arról, hogy mi lett az ott tengődő állatokkal, nincs tudomásom. 1991-ben Zalakaroson is létesítettek egy kis állatkertet, amely csak néhány évig működött. A felsoroltakon kívül a kilencvenes években hosszabb-rövidebb ideig több kisebb állatbemutatót is rendeztek az országban.

Két macska és egy gyík

A pontos számot nem tudtam kideríteni, de becslésem szerint ma Magyarországon nagyjából negyven állatbemutató (állatkert, vadaspark, akvárium) és ki tudja, hány háziállatokat felsorakoztató állatsimogató várja a látogatókat. A Magyar Állatkertek és Akváriumok szövetségének 13 tagja van. A többi állatkert fenntartói között találunk nemzeti parkot, ilyen például a Hortobágyi Vadaspark és a Körösvölgyi Állatpark, gazdasági közösségeket, magánszemélyeket, sőt, cirkuszokat is.

Az egyes állatkertek nagysága és gyűjteménye változó, van, ahol nagyjából csupán egy-két tucatnyi fajt mutatnak be, másutt pedig a bemutatott fajok száma ennek többszöröse. Mint érdekességet talán nem árt megemlíteni, hogy a mai híres és gazdag állatkertek kezdeti állatállománya még felettébb szegényes volt, a Veszprémi Állatkert például mindössze tizenötféle állatot mutatott be, és Pécsett a kezdő fajszám alig haladta meg a harmincat.

A nagyjából kéthektáros Gyöngyösi Állatkert mintegy 85 állatfajnak ad otthont. Több szokásos „állatkerti” faj is lakja a kifutókat, ilyen például az alföldi zebra (alfaji hibrid), kétpúpú teve, láma, szurikáta és a galléros pávián. A hazai magánállatkertekben általában nincs akvárium-terrárium épület, Gyöngyös ez alól üdítő kivétel. Folyamatos a felújítás, mind kényelmesebb férőhelyeket biztosítanak az ott lakóknak. A régi, elavult élet­terű helyeket összenyitották, megnagyobbították, és több új állatszállás is épült.

Könnyen megszelídíthető

Gyöngyösön van az ország legnagyobb és talán legtermészetesebb leopárd- és pumakifutója. Az oroszlánok és tigrisek is terjedelmes férőhelyet birtokolnak, és a majmoknak sem lehet okuk panaszra. A gyűjteményből most két fajt emelnék ki, a hazánkban mindössze két állatkertben látható mocsári macskát, vagy másik nevén csauszt és a karakált, amelyet gyakran sivatagi hiúz névvel is illetnek. (A másik állatkert, ahol gondozzák e két fajt, a miskolci.) Régen, talán épp a mindhárom fajnál meglévő fülbojt miatt a csauszt és a karakált is a hiúz közeli rokonának tekintették, ám ma már tudjuk, hogy nem állnak közelebbi rokonságban egymással.