A tejtermelésben évtizedek óta bevett gyakorlat, hogy a borjút a születése után néhány órával vagy nappal elválasztják az anyjától. Ennek célja, hogy a tehén teljes tejhozama értékesíthető legyen, miközben a borjú mesterséges itatással, ellenőrzött körülmények között kapja meg a szükséges tápanyagot.
Az utóbbi években azonban egyre többen kísérleteznek a tehén–borjú együtt tartással, vagyis azzal a módszerrel, hogy az újszülött bizonyos ideig az anyja mellett marad, és közvetlenül szophat.
Fotó: Annie Spratt, Pixabay
Ez az alternatíva nemcsak állatjóléti szempontból érdekes, hanem gazdasági, társadalmi és fogyasztói vonatkozásai miatt is.
Természetes viselkedés és biológiai előnyök
A szarvasmarhák társas állatok, amelyeknél az anya–borjú kötelék kiemelkedően fontos. A természetes körülmények között együtt tartott párosnál a borjú közvetlenül hozzájuthat a föcstejhez, amelynek magas antitesttartalma erősíti az immunrendszert.
A tehenek esetében a borjú jelenléte hormonális szinten is kedvező hatással lehet. Nyugodtabbak, kevésbé stresszesek, ami segíti a tejleadást és hozzájárulhat a hosszabb hasznos élettartamhoz. Ez a hatás különösen fontos a nagyüzemi tartásban, ahol a stressz szintje amúgy is magasabb lehet.
Tapasztalatok és előnyök
Kísérletek és gyakorlati tapasztalatok alapján a borjú mellett tartott tehén tejtermelése stabil maradhat, sőt bizonyos esetekben a borjú szopása serkenti a tejképződést.
Az anya közelsége segíti a borjú szociális fejlődését is: hamarabb kezd szilárd takarmányt fogyasztani, könnyebben illeszkedik a csordába, és ritkábban mutat viselkedési zavarokat.
Németországban és Skandináviában több biogazdaság próbálkozik ezzel a rendszerrel, részben állatjóléti, részben piaci okokból. A tapasztalatok szerint a borjak gyorsabban gyarapodnak, és kevesebb gyógyszeres beavatkozásra van szükség.
