Gazdasági dilemmák
A leggyakrabban hangoztatott ellenérv a tejhozam csökkenése. A borjú jelentős mennyiséget fogyaszt el, ami közvetlenül csökkenti az értékesíthető mennyiséget.
Rövid távon ez valóban bevételkiesést jelenthet, ugyanakkor a hosszabb távú hatások – a gyorsabban fejlődő, egészségesebb borjak, a jobb kondícióban lévő anyák és a kisebb állategészségügyi költségek – mérsékelhetik a veszteséget.
Néhány gazdaság kompromisszumos megoldást alkalmaz: a borjú a nap bizonyos részében az anyja mellett maradhat, máskor pedig külön tartják, így a fejés és a szopás előnyei kombinálhatók. Ez a rendszer lehetőséget ad a rugalmasságra, ugyanakkor több munka- és szervezési igényt támaszt a gazdák felé.
Hazai és európai kitekintés
Magyarországon a nagyüzemi tejtermelésben az elválasztás ma is általános gyakorlat, ám néhány kisebb gazdaságban már felmerült az igény az alternatív megoldások iránt. Elsősorban azoknál a gazdáknál, akik közvetlen értékesítéssel foglalkoznak, és akik számára fontos, hogy a fogyasztóknak állatjóléti szempontból is kedvező történetet kínáljanak.
Európában főleg az ökológiai gazdálkodásban jelenik meg a tehén-borjú együtttartás.
Svájcban és Ausztriában több biotejtermelő gazda vezette be, akik a prémiumkategóriás piacon keresnek előnyt a módszerrel.
Nyugat-Európában egyes biogazdaságok külön kommunikálják, hogy termékeik „borjú az anyja mellett” rendszerből származnak. Ez azonban nem hivatalos, szabványos címke, hanem inkább önkéntes megkülönböztetés, amelynek célja a fogyasztók tájékoztatása.
Fogyasztói elvárások
A társadalmi és fogyasztói érzékenység az állatjóléti kérdések iránt az elmúlt években erősödött. A vásárlók egy része tudatosan keresi azokat a termékeket, amelyek mögött etikus tartási körülmények állnak.
A cow-with-calf rendszer ebben a tekintetben piaci lehetőséget is hordoz, különösen a közvetlen értékesítésben gondolkodó termelőknek.
Ugyanakkor fontos kiemelni, hogy ez a megoldás nem minden gazdaságban valósítható meg, és bevezetése jelentős átalakítást igényel a tartási és fejési rendszerben.
A tehén-borjú együtttartás gyakorlata tehát még sok bizonytalanságot rejt. Nem teljesen tisztázott, hogyan lehet hatékonyan működtetni nagyobb léptékben, miként lehet minimalizálni a tejhozam csökkenését, és milyen hosszú távú hatásokkal jár az állomány termelékenységére nézve.
A tehén–borjú együtttartás egy olyan alternatív módszer a tejtermelésben, amely természetesebb körülményeket teremt az állatok számára, és több állatjóléti előnyt kínálhat. Gazdasági szempontból kihívásokkal jár, ugyanakkor új piaci lehetőségeket is megnyithat. Hazánkban még kevésbé elterjedt, de a nemzetközi példák alapján a kisebb, prémiumtermékekben gondolkodó gazdaságok számára reális opció lehet.
