„A méhek pontosan tudják, mi a dolguk. Mi nem tanítjuk őket semmire. Igazából nem is irányítjuk őket. Mi csak biztosítjuk számukra azokat a feltételeket, amelyek mellett azt tehetik, amit már amúgy is kiválóan tudnak” – mondta Chatzilias.

A városi méhészkedés egyik legnagyobb kihívása, hogy tavasszal fel kell vinni, télen pedig lehozni a kaptárokat a lépcsőkön keresztül – gyakran mások otthonán áthaladva, hogy elérjék a háztetőt.

Remény a városi természet megőrzésére

Chatzilias szerint az érdeklődés megnövekedése reményt ad arra, hogy a természet még a gyorsan urbanizálódó városokban is megtalálja a helyét. „Számomra ez reményt jelent – hogy még ebben a káoszos városi környezetben is, amit mi magunk hoztunk létre, a természet – vagy ami még megmaradt belőle – reagál, és képes életet adni.”

Az új kezdeményezésbe belevágó lakók is elégedettek az eredménnyel. Szerintük az általuk termelt méz messze felülmúlja a bolti változatokat, ami motiválja őket a folytatásra. „Ez teljesen más, mint a többi méz. Nem is lehet összehasonlítani a boltokban kapható mézekkel – ez egy teljesen más kategória” – mondta George Karras, egy athéni méhkaptár gazda.

Abban bízik, hogy a következő hónapok és évek még több embert ösztönöznek majd arra, hogy részt vegyenek ebben az aprónak tűnő, de a környezet számára rendkívül hasznos kezdeményezésben.