„Összességében megállapításaink azt mutatják, hogy a méhek tűzre adott reakciói rendkívül változatosak. Egyes fajok profitálnak belőle, míg mások hanyatlanak vagy teljesen eltűnnek. Az áttekintés jelentős kutatási hiányosságokat is feltárt: a meglévő tanulmányok többsége Észak-Amerikából és Európából származik, nem pedig a tűz által gyakran sújtott déli félteke ökoszisztémáiból. Annak ellenére,

Nincs általános recept a beporzók megőrzésére

A tanulmány társszerzője, Dr. Bill Bateman docens, szintén a Curtin Molekuláris és Élettudományi Iskolájából, elmondta: „Ez az áttekintés megmutatja, hogy nincs mindenre egyformán alkalmazható megközelítés: a tűz egyes méhek számára hasznos, mások számára katasztrofális”.

„A méhfajok sokféleségének megőrzéséhez a földhasználóknak túl kell lépniük tűzveszély csökkentésének gyakorlatán. Olyan stratégiákat is fontolóra kell venniük, mint például az égetetlen menedékhelyek meghagyása, az élőhelyek közötti kapcsolatok fenntartása, valamint a táj különböző részein változatos módon végrehajtott kontrollált égetések” – tette hozzá Bateman.

Ez főleg annak tekintetében fontos, hogy

A tanulmány azt ajánlja, hogy a tűzkezelési tervek tartalmazzanak olyan intézkedéseket, amelyek elősegítik az őshonos méhek túlélését és regenerálódását, tekintettel beporzóként betöltött létfontosságú szerepükre az élelmiszerbiztonság és az ökoszisztéma egészsége szempontjából.