Az erdei világban is eljön a szerelem ideje: az őzbakok szigorúan őrzött territóriumaikban versengenek a suták kegyeiért, a muflonkosok szarvuk összecsapásával vívják meg párviadalaikat a nyájért, míg a vaddisznókanok a kondák felkeresésével próbálnak párt találni – akár az év bármely szakában. Három különböző vadfaj, három külön világ – mégis mindegyikben közös a fajfenntartás ösztöne és a természet örök ritmusa.
Őz – üzekedés
Nagyvadfajaink közül az őzbakokra jellemző a területfoglalás (territorialitás). Az őzbakok tavasszal, március-áprilisban foglalják el területüket és szigorúan védelmezik azt, ami nem nagyobb annál, mint amit őrizni képes és figyelemmel tud tartani a territóriumba behatoló vetélytársak ellen. A territórium a sikeres szaporodást szolgálja és az üzekedést követően megszűnik a terület védelme. A terület nagysága függ az élőhely minőségétől (pl. táplálék, takarás, víz), az őzek egyedsűrűségétől, de a háborgatás is befolyásolhatja méretét.
Mezőgazdasági környezetben az őzbakok territóriuma 50-60 hektár nagyságú, és általában ez a terület erdei élőhelyen kisebb. A bakok a területüket folyamatosan jelölik, ami a homlok, a csánk és az ujjak közötti mirigyek által termelt feromonváladékkal történik (szaganyagokkal való jelölés).
Miután a bak beáll a helyére (territóriumába), nem szívesen hagyja el azt. A bakok valószínűleg igyekeznek a suták környékén maradni, és a bakok a sutát a revírben néhány napig követik. A suta egy darabig “kéreti” magát, 10-20 méteres köröket ír le, amit a bak mögötte haladva lekövet. A vadásznyelv ezt a növényzetbe taposott kört nevezi ördög- vagy boszorkánygyűrűnek. Mikor a suta „megadja” magát az őt kitartóan követő felajzott baknak, megáll, hogy beboríthassa. A borítás néhány másodpercig tart. Az üzekedés alatt egy bak átlagosan 4-5 sutát borít be, de ez a suták folyatásától is függ.
Muflon – berregés (kopogás)
A muflon a domb- és hegyvidék erdősült területeinek lakója. Nem számít hazánkban őshonosnak, Forgách gróf a XIX. század végén telepítette be ghymesi birtokára. A sikeres telepítés eredményeként további telepítések következtek, így mára az Északi-középhegységben, a Budai-hegységben, a Gödöllői-dombvidéken, a Dunántúlon, a Vértesben, Gerecsében, Pilisben is élnek kisebb-nagyobb állományai. Szaporodási periódusa, a berregés október közepétől november közepéig tart, de az időjárás-változásnak köszönhetően ez némiképp eltolódhat.
A kosok között ilyenkor elkezdődik a vetélkedés a nyájért, az egymásnak rohanó, szarvukkal összecsapó kosok küzdelme messzire elhallatszik – a vadásznyelv egyes helyeken ezért a berregés helyett a kopogás kifejezést használja, mivel a két egymásnak rohanó kos szarvaiknak az összeütközése kopogó hangot hallat. A muflon szociális faj, szívesen tartózkodik nyájban.
