Vaddisznó – búgás

A vaddisznó elterjedési területe rendkívül nagy: erdőségeinkben és az alföldi, nádasokkal, mezőgazdasági táblákkal szabdalt területeken egyaránt megtalálható. Egyre gyakrabban merészkednek be a településekre, a legtöbbször a közvetlen erdők melletti lakatlan, elhanyagolt, kerítéssel nem, vagy csak részben határolt telkeket keresik fel, ahol nemcsak nyugodt búvóhelyet találnak, hanem sokszor ember által felhalmozott szemetet, zöldhulladékot is.

A nyílt területeket azonban minden esetben kerülik. Különböző együttélési formák figyelhetők meg a vaddisznóknál. A leggyakoribbak a kondák, melyeknek legtöbbször az egyenes leszármazásból eredő, illetve testvéri kapcsolatban álló kocák, süldők és malacok a tagjai.

Amint a létszám felduzzad, a kondából egy-egy koca, esetleg kocacsoport (süldők) elhagyja a területet, és máshol új kondát alapítanak. A malacok körülbelül egyéves korukig maradnak a kocával, de egy részük sosem távolodik el. Az év nagy részében erős a kapcsolat az egy kondában élő kocák között. A vemhességük vége felé, majd az elléskor azonban különválnak egymástól, ilyenkor a konda szerkezete rendkívül ingatag. A szoptatás alatt aztán ismét megerősödik a kocák és testvéreik, illetve az előző évi süldőik közötti kapcsolat, rajtuk múlik ugyanis a malacok túlélése.