Patince környékén az ökológiai adottságok nem kényeztetik a gazdát. A talajt a homok és a kavics jellemzi, gyakorta egy táblán belül mindkettő megtalálható. Ráadásul a Dunát – elválasztva a környezetétől – 24 méter mély hosszanti gáttal rekesztették el, a közeli Zsitvát erősen szabályozták, így csak a hegyekből lejövő talajvizekkel gazdálkodhatnak.

Mindez pedig állandó gondolkodásra, innovatív megoldások alkalmazására készteti a termelőt. Nem véletlen, hogy Prém Bálint az egyik ilyen, „nehezen kezelhető” területére etióp kölest vetett. A leginkább árvalányhajra emlékeztető növény termése még a mákénál is kisebb, alergén mentes. Kétszer kétmenetes betakarítást alkalmaznak, mivel a növény újrasarjad, öntözött körülmények között hektáronként 500 kiló termést ad.

A korábban a Zsitva mocsaras, intenzív gazdálkodásra alkalmatlan területén most agroerdő kapott helyet. A 27 hektáros tábla kétharmadára mikorrhizált mogyoró, mellé – a szabályozások miatt – cser, molyhos és kocsányos tölgy, kevés körte, szilva, cseresznye került. A sorokat a művelő eszközökhöz igazították, így lettek hat méteresek. Korábban Szlovákiában nem szabályozták az agroerdő fogalmát, így nehéz volt elfogadtatni a telepítést. Az szaporítóanyagot Magyarországról szerezték be. A biodiverzitás itt is nagy jelentőséggel bír. A területen számtalan állatfaj jelent meg – ragadozók, fecskék, varjak – a pockok gyérítésében a rókák is kiveszik részüket.

Prém Bálint bevallotta, az első évben nem volt igazán sikeres, több volt a gyom, mint a szója. Szója – és kukorica – esetében megvárják, míg megjelennek a T4-es gyomok, s ahhoz időzítik a vetést. A fizikai gyomirtást egy svéd géppel oldják meg, amit egyszerűen csak „mechanikus glifozátnak” neveznek.

Biokukoricát egy 70 hektáros és egy 5 hektáros táblában termelnek, ám a kisebbikből a varjak szinte teljesen kiették a vetőmagot. Úgy tervezték, a kukoricába, amerikai mintára hat méteres rozs sávokat vetnek, ami lehengerezve vetik a szóját. Sajnos ez a „rozspaplanba” sem tudta megtartani a nedvességet. Az alleopátiára vonatkozó kísérletük – ahol a 60 méteres kukoricát követte a 6 méteres szója sáv – két éve nem működik, így pontot tettek a próbálkozás végére.

A szakember a bemutatón kiemelte, igyekeznek a talajt minél hoszabb ideg, folyamatosan takarva tartani, miközben a gyomok ellen a megfelelő talajmunkával lehet védekezni. A mulcsos talajt ásógéppel dolgozzák meg, majd 2-3 napos várakozást követően, amikor megülepszik a föld, vetik a kukoricát.

Házigazdánk hozzátette, egy-egy ilyen „kapirgáló gép” 20 ezer euróba is kerülhet, ami megkérdőjelezi a támogatás nélküli biogazdálkodás jövedelmezőségét.

A területbejárást követően leülve, Prém Balázs – akit közgazdász szemlélet és kísérletező kedv jellemez – a mákot vette elő, amivel 2008 óta foglalkoznak. A vetésforgótól függően évente 50-70 hektáron termesztik bioban, ehhez integrálnak 50-100 hektárnyi konvencionális gazdáktól. Fehér, barna és kék mákkal is foglalkoznak, a különböző színű, bérben feldolgozott mákolajak között jelentős ízkülönbségek mutatkoznak.