A biotikus tényezők mellett az abiotikus hatásokról is elsők között kell beszélnünk, mint például az aszály, ami nemcsak a talajra, hanem a légkörre is kiterjedt idén. Ez a különböző fajtákat eltérő mértékben érintette, emellett a károk mértékét jelentősen befolyásolták a termőhelyi körülmények is (pl. talaj kötöttsége, tápanyag-ellátottsága, nedvességtartalma, művelésmód, technológia stb.).

Szintén gyakori tünet volt az ültetvényekben idén a fürtök teljes vagy részleges elhalása, száradása, ami legtöbbször a fürtkocsány befűződése miatt alakult ki.

A fürtkocsánybénulásként ismert rendellenesség hátterében számos ok rejtőzik. A hirtelen hőingadozásoknak és az aszálynak jelentős szerepe van a jelenség kialakulásában, még akkor is, ha a szőlő gyökérzete viszonylag mélyen helyezkedik el.

A tápelemek közül ki kell emelni a magnézium és kálium szerepét a folyamat kialakulásában, ugyanis ha az arányuk eltolódik a talajban, a magnézium felvehetősége csökken, ami a fürtök károsodásában és az idősebb levelek színeződésében mutatkozik meg. Ez utóbbi állapot a szerencsésebb számunkra, mert ha az edénynyaláb-betegségek (esca, Eutypa) jelenlétét ki tudjuk zárni a kérdéses tőkén, akkor tovább gondolkodhatunk a tápanyaghiány orvoslásán. Ebben az időszakban a fürtkocsánybénulás jeleit mutató állományt célszerű lombtrágyázni, a zsendülésig 2-3 alkalommal megismételve. A tünetek enyhítésére, kiegészítő kezelésre például keserűsó (magnézium-szulfát) 2-5%-os oldata megfelelő, ezzel csökkenthetjük a zsendüléskori kocsánybénulás megjelenésének az esélyét.