0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2025. október 19.

Innovatív méhészeti gyakorlat – A jövő kulcsa az alkalmazkodás a varroához?!

A Varroa destructor ektoparazita atka világszerte jelentős tényező a házi méhek egészségének romlásában. A méh­családok pusztulása komoly veszteséget jelent a méhészek számára, különösen télen, az úgynevezett téli veszteségekkel kell megküzdeniük.

Az innovatív méhészetben a here­fiasítást nem távolítják el a párzási időszakban (április–június), ami erősen megnöveli az atka­terhelést tavasszal és nyáron. A méh­anyát 25 napra zárkába helyezik a kaptárban, így biztosítva a fiasítás­mentességet. A fiasítás ily módon történő megszakítása hasonló ahhoz, ami természetes módon történik, amikor a családok tavasszal és kora nyáron rajzanak.

Az anya zárkázása csökkentheti a Varroa-terhelést azáltal, hogy csökkenti az atkák sikeres szaporodását.

A méh­anya szabadon bocsátását – amikor a családokban nincsen fiasítás – oxálsavas kezelés követi, amely jellemzően körülbelül 90 százalékos hatékonyságot ér el. Ha az atka­terhelés alacsony télen, nincs szükség további kezelésre. Ha azonban az ajánlott küszöb­értéket túllépi, még egy téli oxál­savas kezelést lehet végezni.

Varroa atka éppen kikelő méhen
Fotó: Pixabay

A würzburgi Julius-Maximilians Egyetem kutatói a stabil gazda-élősködő kapcsolat elősegítése érdekében vizsgálták az innovatív méhészeti módszert kevesebb Varroa-kezeléssel, a méhek egészségére gyakorolt hatására össz­pontosítva (Hilsmann és mtsai, 2025). Összehasonlították a Varroa atka pusztulását, az immun­válaszokat és a DWV-B vírus szezo­nális dinamikáját a hagyományos és az innovatív gyakorlatok szerint kezelt családokban. Az újonnan kikelt méhek és a gyűjtő­méhek vírus­terhelését a szezon során háromszor számszerűsítették; emellett figyelemmel kísérték a Varroa atka pusztulását, és értékelték az immun­válaszokat.

Tavasszal az innovatív módszerrel kezelt méheknél jelentősen alacsonyabb volt a hemocita­szám 48 órával a kikelés után, ami kevésbé jelentős immun­válaszra utal. A DWV-B-terhelés tavasszal nem különbözött a csoportok között, de nyáron magasabb volt az innovatív módszerrel kezelt méheknél.

A nyári kezelés után a DWV-B-terhelés és a Varroa atka pusztulása hasonló volt a csoportok között. Annak ellenére, hogy nyáron magasabb volt az atka­hullás és a DWV-B-terhelés, az innovatív módszer mindkettőt csökkentette ősszel, biztosítva a család túlélését. Ezek az eredmények arra utalnak, hogy a Varroa-kezelések csökkentése, innovatív kombinációja elősegítheti a stabil gazda-élősködő kapcsolat kialakulását, miközben minimalizálja a mézelő­méhek egészségére gyakorolt ártalmas hatásokat.

A cikksorozat következő részében az innovatív kezelési stratégiák részletesebb ismertetéséről és az alkalmazkodásban rejlő lehetőségekről olvashatnak.

Bagóné dr. Vántus Viola
tudományos munkatárs,
PTE ÁOK Biokémiai
és Orvosi Kémiai Intézete

Forrás: Méhészet

Szaklap, amelyben a cikk megjelent:

Méhészet