Szerző: Fenyősy János

Az utóbbi években az oxálsavas szublimálókészülékek térhódításával együtt egyre több vélemény, javaslat terjedt el arról, hogy milyen hőmérsékleten érdemes végezni a szublimációt. A méhészek tapasztalatai, a világhálón olvasható vélemények széles skálán mozognak.

A legóvatosabb megközelítés szerint 200 Celsius-fok alatt kell maradnunk, a legnépszerűbb a 220-230 fok körüli szűk tartomány, de nem ritka az a gyakorlat sem, ahol ennél jóval magasabb hőmérséklet alkalmazása a bevett szokás. Ezt a bizonytalanságot még tovább fokozza az is, hogy a sok helyen használt, gázfűtésű szublimálók hőmérséklet-vezérlése vagy teljesen hiányzik, vagy megbízhatatlan, így akár 250–500 fok közötti tartományban is működhetnek.

Ha a világhálón felelhető szakirodalmat tanulmányozzuk, ott is többféle véleménnyel találkozhatunk. Randy Oliver, a scientificbeekeeping.com kutatója arra figyelmeztet, hogy az oxálsavat lehetőség szerint 190 fok alatt érdemes szublimálni.

Fontos közben megemlíteni azt is, hogy az utóbbi időkben a gyártók között egyfajta „sebességverseny” is kialakult, ahol a cél a minél gyorsabb kezelés, amit két úton lehet elérni: a fűtőfelület növelésével, illetve a hőmérséklet emelésével.

Így amennyit nyerhetünk a szublimálás sebességén, annál többet veszíthetünk az oxálsav hőbomlása miatt.

Készülékgyártó/fejlesztőként és gyakorló méhészként én is gyakran találkoztam ezzel a kérdéssel. Az említett gyorsasági versenyben az említett okok miatt nem is szeretnék részt venni úgy, hogy a hatékonyság kárára megy. Ezen a ponton éreztem, hogy a kérdés mélyebb szakmai megalapozottságot igényel, mert hiába a sok – egymásnak gyakran ellentmondó – vélemény, a tényleges, tudományos igényű kutatások száma meglepően kevés ezen a területen.

Ennek a kutatásnak az eredményeit szeretném röviden ismertetni ebben a tanulmányban.

Szublimáció – elméleti háttér

A fenti bevezető után térjünk is rá cikkünk fő témájára, amely főként a szublimálás optimális hőmérsékletét járja körül, és igyekszik a tudományos hátterére is rávilágítani!

Mindenekelőtt el kell mondanunk, hogy bár a cikkben a „szublimálás” kifejezést használjuk, mert széles körben így terjedt el, a helyes megnevezés a „párologtatás” lenne: a szokásos üzemi hőmérsékleteken az üstbe ejtett oxálsav-dihidrát folyékony állapotba megy át, tehát nem szilárd állapotból kerül át gőz fázisba, amit a „szublimáció” szó eredetileg jelentene.

A továbbiak megértéséhez nézzük át azokat a folyamatokat, amelyek az oxálsav-dihidráttal történnek melegítés közben!