Ebből következtettünk arra, hogy ebben a hőmérséklet-tartományban valami másnak is kell történnie, ami kevesebb energiát igényel, de a magasabb savtartalmat mégis biztosítja. A hangyasav tűnt a legvalószínűbb magyarázatnak.
Mivel eddigi méréseink során csak a teljes savtartalmat határoztuk meg, így most ki kellett dolgozni egy megbízható eljárást a keletkező oxálsav és hangyasav elkülönítésére. Megoldásunk azon az ötleten alapult, hogy oxálsav és hangyasav keverékének oldatát egy megfelelően választott hőmérsékleten bepároljuk. Kiindulásként először a pontosan kimért oxálsav és hangyasav keverékéből kivett egyik mintát közvetlenül titráltuk, meghatározva az összes savtartalmat. A másik mintát 70 fokon bepárolva, és a kicsapódott, száraz kristályokat újra feloldva és titrálva, a kapott eredmény szerint visszakaptuk az eredetileg feloldott oxálsav arányát 1 százalékos pontosságon belül. Bizonyítást nyert tehát, hogy a két vegyület szétválasztható. Erre az eredményre alapoztuk további kutatásainkat, amelynek során több korábbi mérést megismételtünk (3. kép).
Az eredmények tükrében felértékelődik a párologtatás optimális hőmérsékletének fontossága. Így joggal kijelenthető, hogy a gázfűtésű szublimálókészülékek nem felelnek meg ennek a követelménynek, mert nincs bennük hőmérséklet-szabályozás: a túl magas hőmérsékletek esetén egyrészt a kibocsátott oxálsav – tehát a hatékonyság – erősen csökken, másrészt a hőbomlás során keletkező hangyasav káros lehet a méhcsaládokra, a fiasításokra. Ugyanakkor azok a készülékek sem megfelelőek, ahol a hőmérséklet esése túl nagy, mert ilyen esetben az oxálsav párologtatása valójában jóval alacsonyabb hőfokon történik, mint amennyi a beállított, így a hatékonyságuk csökken.
Nagyon fontos tanulsága a fentieknek, hogy az InstantVap készülék esetén, ha 260 fokon szublimálunk, 60-70 méhcsaládot tudunk lekezelni egy 8 amperórás akkumulátorral. 290 fokra állítva, ahol a hőmérséklet-visszaesés 23 fok helyett csak 10 fok (mivel a bomlásnak kevesebb az energiaigénye), 120-130 család kezelhető ugyanezzel az akkumulátorral, de cserébe erősen visszaesik a hatékonyság, 73 százalékról 38,6 százalékra (miközben a keletkezett hangyasav mennyisége 6 százalékról 22,7 százalékra emelkedik).
Vizsgálataink során teszteltük több gyártó készülékeit is, és gyakran előnytelen technikai megoldásokkal találkoztunk. Ezek egyike, ha az üst fűtőfelülete túl nagy az oxálsav által elfoglalt térfogathoz viszonyítva: ekkor az intenzívebb hőátadás a bomlásnak kedvez, így csökken a hatékonyság. A másik jellegzetes hiba, ha a hőmérséklet-érzékelő nem megfelelő elhelyezése miatt hamis értékeket mér. Így a mért, illetve kijelezett hőmérsékletnél az üst akár 50 fokkal melegebb lehet. Találtunk olyan készüléket, amelynek a hatékonysága nagy szórással 35 százalékos volt. A mérési adatok azt mutatják, hogy az alacsonyabb hőmérsékleteken még 2 százalék körüli hangyasavtartalom csak lassan növekedik 270 Celsius-fokig (7 százalék), majd gyors emelkedésbe kezd, és 290 fok felett már 20-25 százalékot ér el (6. ábra).
Fontos tudnunk még, hogy minden készüléknek van egy optimális hőmérséklete, amelyen a legnagyobb hatékonysággal működik. Ez a hőmérséklet nagyban függ az üst kialakításától, különösen az oxálsavval érintkező felület nagyságától, az üst anyagától, tömegétől, a visszafűtés dinamikájától. Így csak a fenti mérési eljárással lehet ezt meghatározni.
A fenti kutatási eredményeket, tapasztalatokat figyelembe véve fejlesztettem ki az InstantVap Turbo 18 készüléket, amely nagyobb teljesítménnyel, 400 wattos fűtéssel rendelkezik, 260 fokos ideális hőmérsékleten legmagasabb a hatékonysága (2 gramm oxálsavnál 73 százalék).2 gramm oxálsav kijuttatási ideje 10 másodperc. Extra funkciói: 230–260 fok között állítható hőmérséklet, kijelzi az aktuális hőmérsékletet, az akkumulátor feszültségét, a szublimálások számát az aktuális akkumulátorral, illetve a teljes élettartam alatt.
Bízom benne, hogy ez a tanulmány segít bepótolni azt a hiányt, amelyet a méhészetben használt oxálsavas párologtatókészülékek működésének vizsgálatában és megértésében tapasztalhattunk eddig.
Szeretnék köszönetet mondani Kovács Imrének, Hankó Klárának, dr. Kovács Barnának, Randy Olivernek a kutatásban nyújtott tanácsokért és segítségért.
A gyártás, fejlesztés és kutatás igen lefoglal, így ez a sok mérés, és ennek a cikkben való összefoglalása nem születhetett volna meg kollégám és barátom, Kovács László segítsége nélkül, akinek ezennel is köszönetet mondok!
Fenyősy János, Etyek
