A HUN-REN Agrártudományi Kutatóközpont Talajtani Intézetének kutatói három éven keresztül vizsgálták egy ökológiai szőlőültetvényben, hogyan változik a talajnedvesség, ha egy gyepes sorkezelést olyan sorközműveléssel hasonlítunk össze, ahol a gazdálkodás tárcsázással indult, majd fokozatosan átállt takarónövény-használatra. Horel Ágota, Cseresnyés Imre, Zagyva Imre és Zsigmond Tibor a Plant Soil folyóiratban számoltak be az eredményekről.

A vizsgált két sorköz közül az egyikben állandó gyep (fűfélék) borította a talajt, a másikban az első évben tárcsáztak, a második évben a tárcsázás után évelő takarónövényeket vetettek, és az állomány a harmadik évben is fennmaradt. A keverék lucernából, bíbor heréből, valamint réti és fehér heréből állt. A vizsgált több mint 500 méter hosszú terület 8 százalékos lejtő, tengerszint fölötti magassága 280 és 320 méter körüli a két végponton. Az ültetvény sorait a lejtővel párhuzamosan alakították ki, a szőlőfajta Rajnai rizling. A méréseket 2020 és 2022 között végezték.

A terület lejtése is számít

A kísérleti sorokban a szőlőnövény élettevékenységét is vizsgálták, így a talajnedvesség és talajhőmérséklet mellett megállapították a differenciált vegetációs indexet (NDVI), a fotokémiai reflexiós indexet (PRI), a fotoszintetikusan aktív besugárzást (fAPAR), valamint a levélfelület-indexet (LAI).

Az összehasonlításhoz csak a 11 és 14 óra között mért adatokat használták, mert akkor a legnagyobb a fotoszintetikus aktivitás, és a legkisebb a szomszédos növények takarásából adódó eltérés a ref­lektanciában. A sorköztakarásnak többféle funkciója van a szőlőültetvényekben: szerepet játszik a gyomszabályozásban, gátolja az eróziót, javítja a talaj vízháztartását, a táp­anyagok körforgását és a talajéletet, növeli a biodiverzitást. Sok szempontot kell mérlegelni, hogy adott területen melyik megoldást célszerű alkalmazni, a gyepes sorközt vagy a kevert állományú növénytakarást. Ilyen szempont például a talajtípus, a klíma, az ültetvény mérete, a terület lejtése.

A vetett takarónövények közül a bíbor here már nem hajtott ki a vetés utáni évben, mert nagyon érzékeny a fagyra és a szárazságra, ami a kísérlet idején be is következett. Néhány gyomfaj is megjelent: tarackbúza, apró szulák, porcsin keserűfű, egynyári perje. A kontrollként használt gyepes sorközben angolperje és apró szulák volt az uralkodó növényfaj. Ez a kísérletet megelőző három évben is hasonló volt. Itt új gyomfajként jelent meg az egérárpa, a tarackbúza és mezei acat.

Határozott különbséget találtak

A kísérletben határozott különbséget találtak a kétféle sorköztakarás között, ugyanakkor a lejtő alján és tetején is nagy eltérést tapasztaltak a talaj fizikai összetételében, ami befolyásolta a víztartalmát is. A lejtő alján jóval homokosabb volt a talaj, a tetején pedig agyagból volt több.

Az első évben a művelt talaj nedvességtartalma volt a legnagyobb, ami aztán a takarónövények fejlődésével csökkent.