Két utat is választhatnak, az egyik, hogy intenzívebb tartási módszereket vezetnek be, a másik, hogy az extenzív, legeltetéses tartást modernizálják. A nemzetközi irányelvek szerint a fenntartható legeltetési rendszerek nem csupán környezet­védelmi célokat szolgálnak, hanem javítják a termelékeny­séget, csökkentik a költségeket és növelik az állatok jóllétét. A modern juhtartásban egyre inkább előtérbe kerülnek azok a gyakorlatok, amelyek a talaj, a víz és a növényzet védelmét szolgálják, miközben figyelembe veszik az állatok természetes viselkedését és szükségleteit is.

A szakaszos legeltetés vagy legelőkertek kialakítása során a juhok csak rövid ideig tartózkodnak egy adott területen, majd másik részre kerülnek, miközben az előző szakasz regenerálódhat. Ez a módszer serkenti a gyökérképződést, növeli a szervesanyag-tartalmat és elősegíti a szénmegkötést a talajban. A legelőkön történő mozgás koncentráltabbá válik, ami egyenletesebb trá­gyázást eredményez, javítva ezzel a tápanyag-visszaforgást. Az adaptív legeltetés ennél is rugalmasabb megközelítést kínál, hiszen figyelembe veszi az időjárási viszonyokat, a növényzet aktuális állapotát és az állatok igényeit. A gazdák vizuális megfigyeléssel és szenzoros eszközökkel követhetik nyomon a legelők állapotát, így időben reagálhatnak a változásokra. A vegyes legeltetés – például juhok és kecskék vagy szarvasmarhák együttes tartása – tovább növeli a hatékonyságot, mivel az eltérő fajok különböző növényeket fogyasztanak, és más parazitákat hordoznak, nem nő a fertőzési nyomás.

A silvopasztorális rendszerek, vagyis a fás szárú növényzet integrálása a legelőkre, szintén egyre népszerűbbek. A fák, cserjék kedvező környezetet teremtenek az állatok számára: árnyékot nyújtanak, enyhítik a hőterhelést, gazdagabb élővilágot eredményeznek, növelik a biodiverzitást. Emellett a fák jelenléte hozzájárul a helyi éghajlati viszonyok kiegyensúlyozásához. A juhok számára különösen fontos az árnyékos pihenőhelyek megléte, főként a nyári hónapokban, amikor a hőstressz komoly egészségügyi kockázatot jelenthet. A fásítás nemcsak árnyékot biztosít, hanem stabilizálja a tájat, csökkenti a szél okozta károkat és hozzájárul a mikroklíma kiegyensúlyozásához.

A talajvizsgálatok alapján végzett célzott tápanyag-utánpótlás, komposzt kijuttatása és minimális talajművelés mind hozzájárulnak a talajélet megőrzéséhez. A legelők felújítása 5-7 évente ajánlott, különösen ott, ahol a növényzet gyengül vagy a hozam csökken.