Legeltetési módszerek tudományos tipológiája

A Francia Nemzeti Agrárkutató Intézet (INRAE) kutatói által 2025-ben publikált kutatás során 102 tanulmányból származó 249 kísérleti adatpontot elemeztek, hogy rendszerezzék a legeltetési gyakorlatokat. A vizsgálat célja az volt, hogy egységes, összehasonlítható keretet hozzanak létre a különböző legeltetési módszerek értékeléséhez. A kutatás eredményeként négy fő legeltetési módszercsoportot azonosítottak:

• folyamatos legeltetés: az állatok állandó hozzáférést kapnak a teljes legelőterülethez,

• hagyományos rotációs legeltetés: a legelőt szakaszokra osztják, az állatok ezeken váltakozva legelnek,

• halasztott rotációs legeltetés: bizonyos szakaszokat késleltetve nyitnak meg, hogy a vegetáció regenerálódhasson,

• adaptív többparcellás legeltetés: dinamikusan változó szakaszhasználat az állatok viselkedése és a növényzet állapota alapján.

A kutatók multivariáns statisztikai módszerekkel dolgoztak, hogy azonosítsák a közös mintázatokat a legeltetési stratégiákban. Az adaptív többparcellás módszert különösen innovatívnak tekintik, mivel lehetővé teszi a legelőterületek rugalmas és célzott használatát, hozzájárulva a túllegeltetés megelőzéséhez és az ökoszisztéma-szolgáltatások megőrzéséhez.