Éves kiesés, nemcsak egy borjú ára
A megelőzhető veszteség nemcsak az elhullott borjú árát jelenti, amelynek értéke több ezer złoty (1 lengyel zloty kb. 95 forint) lehetett volna. Egy értékes charolais borjút nem lehet bármikor pótolni. A jövőbeni kieső utódok, a csökkent tejhozam, a megnövekedett gyógyszer- és állatorvosi költségek mind-mind sújtják a gazdaságot.
„Egy jó borjú megkeresné az árát. Ez a lehetőség most elveszett. És nem tudom, hogy az állat jövőre alkalmas lesz-e tenyésztésre. Egy egész év munka veszett el.”
Állatok és emberek: megszokható-e a lőtér zaja?
A lőtér vezetői szerint „a marhák majd hozzászoknak a zajhoz” – ám a gazda ezzel nem ért egyet. Már több mint egy év telt el a lőtér működésének megkezdése óta, és az állatok viselkedése egyre rosszabb.
„Azt mondták, hozzászoknak. Ez teljes képtelenség. Semmi szakmai alapja nincs ennek az állításnak.”
Az ügy először a helyi község, majd a gryfini járási tanács elé került. A döntéshozók ígéretet tettek arra, hogy „nem söprik a szőnyeg alá” a problémát, és figyelemmel kísérik a helyzetet. Egy másik, szomszédos faluból származó kezdő állattenyésztő is hasonló panaszokról számolt be – a lövések hangja hozzájuk is elhallatszik.
A gazdák most konkrét intézkedéseket várnak: vagy korlátozzák a lőtér működését, vagy védőintézkedéseket hoznak az állatállomány védelmére.
A zaj nemcsak zavaró – komoly károkat is okozhat a mezőgazdaságban. A lengyel eset tanulsága, hogy a modern, vidéki szabadidős tevékenységek és a hagyományos állattartás nem minden esetben férnek meg egymás mellett – főleg, ha az utóbbit gazdasági veszteségek és állatjóléti problémák is sújtják. A döntéshozók kezében a kulcs: meg kell találni az egyensúlyt ember, természet és állat között.
Tehén WC-ket állítanak fel Belgium, hogy csökkentsék a környazti terhelést – Magyar Mezőgazdaság
Növekedésnek indult a hazai takarmánygyártás – Magyar Mezőgazdaság
