Az ELTE Bölcsészettudományi Karának történelem szakos hallgatójaként a 2000-es évek közepétől immáron hátrahagyott galambállományom gondozása egy ideig szüleimre hárult. Nem volt kétséges, hogy a huzamos távol maradás véget vet egy rövid időre (gondoltam akkor!) galambász éveimnek. A 19-20. századi magyar agrártörténeti szakirodalom tanulmányozására egyetemi éveim alatt is volt lehetőségem, de a szervezett magyar galambtenyésztés szakirodalmának terjedelmes forrására a Magyar Mezőgazdasági Múzeum és Könyvtár falai között bukkantam. 2013 decembere óta dolgozom itt, 2021. óta múzeumi főkönyvtárosként.
Nagyon szeretem a munkámat. A szakkönyvtár témánkba vágó gyűjteményére támaszkodva alkalmam nyílott a lassan 150 éves szervezett magyar galambtenyésztés történetében való elmélyedésre. Budapestre nősülve, harmadik emeleti lakásunkon galambtartásról természetesen szó sem lehetett, ám 2019-ben Tárnokra költöztünk, ahol Fehér József jászkarajenői állományából származó magasröptű magyar deresek és Vincze Ottó egri tenyészetéből származó egri kék keringők lakják galambházamat.
Több mint egy évtized távlatából visszatekintve világos, hogy a könyvtári közegben a galambtenyésztési szakirodalommal foglalkozni nemcsak lehetőségem, de kötelességem is volt. Az elmúlt években a hazai baromfi- és galambtenyésztési kiadványok hasábjain, illetve múzeumi évkönyvek lapjain igyekeztem bemutatni az ágazat történetét. Persze, eddigi legnagyobb vállalkozásom a Magyar Elektronikus Könyvtár oldalán online elérhető (https://mek.oszk.hu/19600/19609/19609.pdf), illetve önálló kötetként 540 oldalban nyomtatásban megjelent A szervezett magyar galambtenyésztés szakirodalmának bibliográfiája 1831–2015 című szakbibliográfia közreadását tartom.
Milyen munkafolyamotok során készült el ez a bibliográfia?
– „A dolog lényege a dolog története”, ez a Hegeltől származó gondolat a szakbibliográfiám keletkezését is jól tükrözi. A Mezőgazdasági Könyvtár 1960 óta folyamatosan építi a Magyar Mezőgazdasági Bibliográfiát (MABI).
Elenyésző mennyiségben olykor a galambtenyésztés témakörét érintő cikkek is kerültek az adatállományba, legnagyobb mértékben talán az államszocializmus időszakában. A galambtenyésztés témakörében magyar nyelven megjelent írások összegyűjtésének eredeti gondolata tehát innen ered. A MABI, a hatalmas szakirodalmi termés miatt, kezdettől fogva „csak” válogatott bibliográfia lehetett. Nem nehéz belátni, hogy a magyar mezőgazdasági, élelmiszeripari, faipari és erdészeti, vízügyi, környezet- és természetvédelmi nyomtatott szakfolyóiratok teljes anyagának hiánytalan feltárása ugyan nem lehetetlen, de valljuk be: monumentális feladat lenne.
Kötetem összeállításakor viszont a teljességre törekedtem. A szakdolgozók, szakírók vagy a tenyésztők irányából támasztott igények eltérő jellege miatt nem kis fejtörést okozott a bibliográfia szerkezeti felépítése. Az összeállítás szerkezetileg két részre osztható: az önálló kötet formájában megjelent munkákra (ideértve a szakdolgozatokat és disszertációk anyagát is), valamint a szaklapokban megjelent cikkek anyagára. A könyvek bibliográfiai adatainak összegyűjtése egyszerűbb volt. A hazai könyvtárak, mint az Országos Széchényi Könyvtár, a Mezőgazdasági Könyvtár, a MATE – Kosáry Domokos Könyvtár és Levéltár katalógusai ebben biztos mankót jelentettek.
A galambtenyésztési szaklapokban az 1870-es évek közepe óta megjelent cikkek összegyűjtése a könyvekhez képest már sokkal problematikusabb volt. Mivel semmilyen bibliográfia, akár csak egy részkorszakra vonatkoztatva nem állt a témában rendelkezésre, a 19. század második felétől megjelenő galambtenyésztési szaklapok minden egyes évfolyamának összes számát kézbe kellett venni és egyenként rögzíteni az értékesebbnél értékesebb írások adatait.
