Mi volt a legrégebbi galambászattal kapcsolatos forrás, amit megtalált, azaz honnan indul a galambos szakirodalmunk?

– A Columbia Budapesti Galambkedvelők Köre 1882 nyarán jött létre. Szervezett magyar galambtenyésztésről hivatalosan ettől a dátumtól beszélhetünk. Ezelőtt is létezett már galambtenyésztési szakirodalom, baromfitenyésztési szaklapok és szakkönyvek adtak helyet a témának. Ilyen volt az 1876-ban indult első magyar kisállattenyésztési szaklap, a Gallus. Könyvek tekintetében, a teljesség igénye nélkül, idő­rend­ben elsőként a latin nyelven írt és 1793-ban megjelent Ornithologia sive historia avium Hungáriáe című művet említhetjük.

Szerzője Joan Bot. Grossinger, könyve hetedik fejezetében foglalkozik a galambokkal, egyes kifejezéseket már magyarul ír le. Jóval részletesebb leírást közöl Lánghy István szakíró az 1831-ben kiadott Az értelmes, gyakorlott, és gondos baromfitenyésztő jó gazda-asszony, és orvos című művének hetedik, A Galambokról szóló fejezetében. A könyv szerzője az akkori galambfajták, mint a „Gatyás Galamb”, „Begyes Galamb”, „Posta Galamb”, „Fodrosbegyű Galamb”, „Szélesfarkú Galamb”, „Keringő Galamb” tulajdonságait összegezve külön alfejezetekben közli, például a korabeli galamb-­egészségügyi ismereteket.

Balassa György jelentette meg Miskolcon Az okszerű galamb­tenyésztés, különös tekintettel a keringő- és postagalambokra címmel, 1901-ben. Kor­szak­alkotó és úttörő volt saját korában, hazai és európai kitekintésben is.

Találkozott gyűjtőmunkája során olyan galambokkal kapcsolatos érdekes információval, amiről sokan nem hallhattak?

– Ha az ember átnyálazza másfél évszázad idevágó históriáját, sok ilyet talál. 1963-ban nyílt meg a Mezőgazdasági Múzeum akkoriban megújult baromfitenyésztési kiállítása. Dr. Mártha Zsuzsanna agrártörténész-muzeológusnak köszönhetően itt már bemutatták a publikumnak azt a négylábú csirkét, pontosabban csontvázát, amely azóta is nagy kedvence a múzeumba látogatóknak. Azt gondoltam, ezt már nem lehet túlszárnyalni.

Épp a napokban böngésztem át a Galambtenyésztők Zsebnaptára (1928) című korabeli kiadványt. Lapjairól egy négylábú galamb korabeli fényképfelvétele köszön vissza. A torzszülött berlini hosszúcsőrű keringők ivadéka volt. A szülők egészségesek voltak, de a mutáció eredményeként az 1927-ben kikelt utódnak szintén négy lába és két kloákája volt. Még utánajárok, de az eset valódisága egyelőre nem látszik kétségesnek.

Az internet megjelenése és térnyerése hogyan befolyásolta a galambász szakirodalmat?

– Az internet megkönnyíti és meggyorsítja az információszerzést. Ez a körülmény magától értetődően a galambász szakirodalomban való tájékozódás régi kereteit is szétfeszítette. Itt sem spórolhatom meg magamnak a kérdést: ugyanaz a jól informáltság, mint az elmélyült tudás? Egyre inkább rövid terjedelmű cikkeket, blogokat olvasunk. Ráadásul a közösségi oldalak különböző témák mentén létrehozott csoportjain keresztül könnyűszerrel hozzáférhetünk az érdeklődésünknek megfelelő információkhoz.

A nagy kérdés az, hogy lesz ebből a sokszor ellenőrizhetetlen eredetű információáradatból elmélyült tudás. Hagy közelítsem meg a kérdést egy másik oldalról. Ha ma kíváncsi vagyok egy szakkifejezés jelentésére, nem kell könyvtárba mennem lexikonért, leemelnem a polcról, esetleg megvennem a könyvet, a szószedetben keresgetni a fogalmat és egy csomó „holtidőt” elvesztegetni. Két kattintás, és megkapom ugyanazt a tökéletes definíciót.