Az Állategészségügyi kihívások a vadgazdálkodásban című konferencia első felében az előadások a ragadós száj- és körömfájásjárvány utáni tapasztalatokról, valamint a vadon élő ragadozók járványtani szerepéről adtak betekintést.
Idén tavasszal éppoly váratlanul, mint ahogyan pánikot keltve jelent meg hazánkban a ragadós száj- és körömfájás vírusa (továbbiakban RSzKF). A hatóságok az uniós előírásoknak megfelelően zárlatot rendeltek el, megtörtént a fertőzött és veszélyeztetett állatok leölése, illetve az érintett állományok ártalmatlanítása. A védekezési stratégiában szerepet kapott a vakcinázás, továbbá a közérthető, hiteles tájékoztatás.
ismertette Nemes Imre, a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal elnöke. A hatóságok tematikus oldalt hoztak létre, közösségimédia-kampányokat indítottak a lakosság tájékoztatására, és reagáltak az álhírekre, eloszlatva azon téves következtetéseket, amelyek több esetben zavart okoztak a járvány elleni védekezésről.
A lakossági felháborodások ellenére a fertőzött állatállományok leölése megkerülhetetlen volt a vírus továbbterjedésének megakadályozása érdekében. A leölések az állatvédelmi előírásoknak megfelelően történtek: a kábítást követően vértelen módon. Ezt követően a hatóság által kijelölt dögkutakhoz szállították ártalmatlanításra az állatokat. Az elföldelésre kijelölt helyszínek kiválasztásánál az egyik legfontosabb szempont a szállításból eredő, a vírus továbbterjedésében szerepet játszó kockázatok minimalizálása. A folyamatot az ATEV Zrt. végezte zárt, hatékonyan fertőtleníthető eszközökkel, a hatóság szoros felügyelete mellett. Az RSzKF négy hazai kitörésénél a vakcinázás kiegészítésként szerepelt – a Nébih az EU vakcinabankján keresztül szerezte be az oltóanyagot. Hazánk RSzKF-mentes státuszának elismeréséhez azonban a vakcinázott állományokat is le kellett ölni.
