Az Állategészségügyi kihívások a vadgazdálkodásban című konferencia második felvonásában (az előző részt itt olvashatja) előadások az őzek és a mezei nyulak szaporodásbiológiai vizsgálatáról, valamint az amerikai májmétely gemenci gímszarvas-gazdálkodásra gyakorolt hatásairól adtak betekintést.
Őz- és mezeinyúlállomány-csökkenés okai a szaporodásbiológiában
Heltai Miklós előadásának alapját az utóbbi néhány évben egyre több vadászatra jogosult területén tapasztalható őzállomány-csökkenés adta. A tapasztalt vagy csak vélt állománycsökkenést többnyire különböző tényezők eredményezhetik: mezőgazdasági eredetű mérgezések (elsősorban a folyékony műtrágyák használata); mikotoxikózisból eredő szaporodásbiológai és egyéb élettani zavarok; ragadozók, elsősorban a sakál hatása; egyéb, külső (vadgazdálkodáson kívüli), de emberi hatások. A problémát a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem Vadgazdálkodási és Természetvédelmi Intézet Vadbiológiai és Vadgazdálkodási Tanszékének kutatásai igyekeztek feltárni, az Agrárminisztérium Vadgazdálkodási Főosztályának és az Országos Magyar Vadászkamara támogatásával. Összesen 168 mintát vizsgáltak, ebből 150 volt szaporodásbiológiai szempontból értékelhető.
A legmagasabb sárgatest-szám négy volt, az átlag 1,85. A szezon elején (88 minta) 2,27 százaléka volt a mintáknak „üres”, az átlagos sárgatest-szám 1,94 volt. A szezon második felében (62 minta) 3,22 százaléka bizonyult inaktívnak, míg az átlagos sárgatest-szám 1,85, az átlagos embriószám 1,69 volt. Három embrió a vizsgált esetek 6,45 százalékában volt, és ugyanilyen arányban voltak azok a minták, ahol sárgatest megtalálható volt, de embrió nem. Ezen eredmények nem mutattak szaporodásbiológiai zavarokat. Az üzekedés, a peteérés és a peteleválás, majd a diapauzát követően a beágyazódás a minták alapján rendben megtörtént, az embriók fejlődése megkezdődött. Az eredményektől függetlenül az állománybecslési adatokból érzékelhető az őzállomány csökkenése, de
jelezte a professzor.
