A gazdálkodó már húsz éve leírta, hogy a hosszantartó száraz időszakokat hirtelen megszakító nagy árvizekre kell készülni, és ez az elmúlt évek valósága lett. Gondolata szerint az árvizek oldaltározására nem egyszerűen az árvízi biztonság, hanem a vízháztartás kiegyensúlyozása miatt van szükség. A probléma már jelen van, és súlyos élelmiszer-, és akár ivóvízbiztonsági aspektusok mellett az éghajlat kiegyensúlyozása, a hőhullámok mérséklése is a helyes vízgazdálkodáson, vagyis a vizes helygazdálkodáson múlik, a tanításai szerint. Balogh Péter és a Vízválasztó Mozgalom igyekszik a rendelkezésre álló tudást államigazgatási szintre emelni, hiszen az eddigi szemlélet és eszközök nem hozhatnak megoldást.

A folyókon időnként levonuló víztöbblet tájba történő kivezetéséhez rendelkezésre áll az infrastruktúra nagy része: a természetes mélyvonulatok biztosítják a tározótereket, a kiépíttetett csatornahálózat pedig a tájba juttatás eszközeként szolgálhat. A gazdálkodói érdekeltséget az agrárszabályzók igazításával és a korszerű, vagyis a jelenlegi helyzet kihívásaira valós választ adó szemlélet és ismeretek átadásával lehet elérni. A birtokviszonyok kapcsán a művelési ágak határait kell igazítani a vízborításhoz a sikeres gazdálkodás alapjaként. Jelenleg a parcellák határvonalai általában teljesen függetlenül futnak a domborzati vagy talajtani adottságoktól. E probléma feloldható, ha minden gazdálkodó az adottságoknak megfelelő művelést választ, akár a parcellájának határain belül is vált: a mélyebb fekvésű területeken a vizet választja, és nem a víz elvezetését. Ezért is „Vízválasztó” az új víz- és mezőgazdálkodási koncepció neve.

A víz a tájban, a domborzathoz való igazodást jelenti, így valósítható meg a sokat emlegetett talajban való tározás is. A gazdálkodók többsége felismerte már, hogy talajainak megfelelő víztartalma kedvezően befolyásolja a gazdálkodás jövedelmezőségét, emellett jelentős mikro- és makroklimatikus szabályozó hatással is bír.